Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak

szeresen, hanem az eljárás költségeit is felszámolja a korabeli joggyakorlat alapján. Súlyosabb esetben — s elvileg ez a harmadik fokozat — a mozgalmakat bűncselekménynek, netán államellenes tevékenységnek tekintik: az érvényben levő törvények vagy a statárium alapján vezetőiket elfogják, s bűnvádi eljárást indítanak ellenük. A Veszprém megyei büntetőtörvényszék a lázítókra általában egy-két naptól néhány hónapig terjedő börtönt szabott ki. A forradalom és szabadságharc időszakában halálos ítéletet nem hoznak, pedig a vármegye törvényszéke szigorú ítéletei messze földön híresek, vagy inkább hírhedtek voltak. Fiáth báró meg is jegyzi emlékiratában: ,, . . . a veszprémmegyei törvényszék a fejérmegyeihez képest igen szigorúan büntetett. Negyedévenként 50 botütés ,,vasban állónak kiérdemlett büntetésére, s mások rettentő példájára" — mindennapos ítélet volt; verték pedig a bűnösöket — nagy megbotránykozásomra — a piaczon."

751 Az eddigi kutatásokból tudjuk, hogy a megye a napóleoni háborúk után közvetlenül, s még később is, a szívesen osztogatott halálos ítéletek miatt állandó ellentétben állt a helytartótanáccsal. Az egyik felterjesztett helyzetjelentés világosan kimondja: ,, . . . csavargók vágynak, s lesznek is mindaddig, míg a katonaságnál a szökések okai meg nem szűnnek, s a törvényszékek által halálraítéltetett gonosztevők kegyelmet nyernek."

752 A helytartótanács természetszerűleg később is él kegyelmezési jogával. Megszűnése előtt legutolsó, a megye hivatali nemessége szemében nagy visszatetszést keltő rendelkezését, Horváth Józsi gonosztevő kegyelem útján nyert ítéletét a törvényszék 1846. november 20-án hirdeti ki: ,, . . . büntetése 6 évi fogság, vas, közmunka, hetenként 2 napi böjt, s fél évenként 30 pálca ütések."

753 Ha a „lázító" parasztok tetteit a vármegye bűncselekményszámba vette, felmerül a kérdés: vajon miért nem kaptak akkor ők is a közönséges bűnözőkkel megegyező büntetést? — Első és legfontosabb magyarázata ennek az a tény, hogy a megye az enyhébb ítélettel saját adóalanyát védelmezte. A nagy mezei munkák idején, június—szeptember között csupán két földművest börtönöztek be, társadalmi helyzetét tekintve mindkettő zsellér.

754 Emellett a megyének az a kettős szándéka munkált az enyhe büntetés kiszabásánál, hogy a hangadók kiemelésével és megbüntetésével a mozgalmakat leszerelje,- megfossza, elidegenítse vezetőitől a „nyughatatlan" népet, ugyanakkor megfélemlítse a várható következmények demonstrálásával. A lázítókról az alábbi táblázat ad községenként összefoglaló áttekintést: