Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak
kisnemesi falvakat, melyeknek lakói földjeiket többségükben maguk vagy szolgálatukban álló egy-két zsellérjükkel együtt művelték; de jelölhetett olyan nem nemesi községet, amelyben az ott levő kastély vagy kúria háztartásának szolgáltató népe (nem uradalmi cselédek!) élt. Mindkét településtípusban közös volt az, hogy lakóik, mivel nemesi jogú földön éltek, mentesültek az állami adóterhek alól. A II. József-féle népszámlálás idején az összeírások 13 nemesi községről tesznek említést, s emellett további 14 olyan községet jegyeznek fel, ahol jelentős számú nemes él.° 22 Ennél pontosabb arányokat jelölhetünk meg, ha azt mondjuk, hogy 1847-ben 51 olyan helység van a megyében, amelyben 100-nál több nemes él. Az 51 helység közül 6 mezőváros, 45 falu. A mezővárosoknak ezek szerint közel felében, a falvakban pedig 28% -ában jelentős számú nemességet ill. kuriális jogállású jobbágyságot találunk. A kuriális földön élő jobbágyok és zsellérek szolgálatait magánjogi szerződések szabályozták. Az 1848. évi törvények rájuk, mint allodiális földbirtokon élőkre, nem terjedtek ki. Az elégedetlenség hulláma körükben csapott a legmagasabbra. Veszprém megyében a kuriális zsellérek már 1848 márciusában megmozdultak. Szilasbalháson, ahol a határ nagy része a nemesi közbirtokosság kezén volt, Huszár Pongrác szolgabíró a törvényeket magyarázó kiküldöttség élén március 27-én délelőtt jelent meg. Az úrbéres lakosság a szentesítés előtt álló törvényeket szemmel látható örömmel fogadta, a több mint 600 kuriális földön lakó zsellér „részéről nyomban elégedetlenség mutatkozott". A bizottság távozása után — több mint kétszázan botokkal, dorongokkal felfegyverkezve járták az utcákat, a birtokosok házait és kijelentették, hogy többé árendájukat nem fizetik, a napszámot nem szolgáltatják ki. Maguknak bort és borravalót követelve folytatták menetüket. A lázadás hírére délután 4 óra tájban Dégről visszatér a küldöttség, de közbeavatkozásuknak csak annyi sikere lesz, hogy a Kenessey György és Kaszás György közbirtokosoknál borozókat eloszlatják, akik faluszerte kiabálják, hogy ,,az urak nekik is adjanak földet, mert különben nem jól fog lenni". Vezetőik arra biztatják őket, hogy támadjanak földesuraikra: „az utcákon vérnek kell folyni". A „proletárius nép" helybeli vezetőinek, a börtönviselt Kanász Ferkónak, Vizi Jánosnak, a Hajmási és a Kőmives testvéreknek agitációja mindössze annyi eredményre vezetett, hogy a birtokosok elengedték házbér-tartozásaikat. Az első alispán március 29-én már arról tájékoztatja a miniszterelnököt, hogy a megyei választmány hozzájárulásával fél század katonaságot küldött a helyszínre a megyében állomásozó századokból. >2i A báró Kress nevét viselő 7. könnyülovas ezred 2. századából szervezett, 60 főből álló karhatalmi alakulat március 30-án jelenik meg Szilasbalháson. A rend minden erőszakos beavatkozás nélkül helyreáll. 524 , , 417 27 Tanulmányok . .
