Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak

gyakorlati cselekvésre. Ami nem is nehéz. A föld népében ugyanis még a legragyogóbb reformok sem szüntethették volna meg egyik napról a másikra földesurai iránt megaláztatásai miatt érzett évszázados gyűlöletét. Az illúziók szertefoszlása után kerülnek csak napvilágra a parasztság igazi érzelmei. Számtalan alkalom adódik az összetűzésre: hol a megyei hivatalok iránti bizalmatlansággal találkozunk, hol a falu elöljárósága, az uradalom tisztjei, cselédjei ellen fordul az elégedetlen nép dühe. A nyárádiakat évszázados tapasztalat inti arra, hogy még a dikasztériumban sem szabad megbízni, hiszen hosszú éveken át újra és újra felterjesztett panaszaik elintézetlenek maradnak: „. . . semmi ügyünket, igazságos keresetünket, kérésünket meg nem hallgatván, igazságot számtalan ízben eszközölni kérvén, semmiképpen megnyerni képesek nem valánk."

467 1848. április 30-án kelt folyamodásukban a vármegyével szembeni elégedetlenségüknek is hangot adnak: egyenesen azzal vádolják a megyehatóságot, hogy a királyi rendeleteket előlük elrejti, ahogy a miniszter igazságtevő levelét sem adják ki nekik: ,,Most ismét folyamodtunk Budára és az igazságminisztertől ö nagyságától megbízatánk, hogy tudósítja a megyét a mi ügyünk állása felöl — de még eddig semmi tudósítást és rendelkezést a nemes megyétől nem vettünk."

468 A megye a helység lakosainak bizalmatlanságát az ,,ő megfoghatatlan, s ritka helységben tapasztalható tudatlanságoknak" tulajdonítja, „mitől elkábítva egy-két nyughatatlan, s a helység pénzén élődni akaró emberek ingerlő szavainak több hitelt adnak, mint a nemes vármegye egész tisztikarának, s akár hányszor kiadattak nékik az őket alaptalan kéréseiktől elmozdító felsőbb parancsolatok, azoknak kezekre lett jutását mindannyiszor vagy eltagadták, vagy azon szerencsétlen hiedelemben maradtak, hogy nékik nem az igazi parancsolatok lettek kiadva."

469 A panaszok megvizsgálásával foglalkozó bizottság a nyárádi nép természetéről részletesen beszámol: ,, . . . ezen szerencsétlen nyárádiakra az aranyborjút keresők meséje igazán ráillik, mert folyamodásaikból kivenni nem lehet, de talán maguk sem tudják, hogy mit keresnek, mert minden lehető panaszaik már régen halomra terjedő hosszas perekben elítéltettek ... és végrehajtattak . . ., de ők sohasem hiszik el, hogy a tekintetes nemes vármegye nekik az igazi ítéleteket és parancsolatokat adta volna elő, s ezért időszakonkint, valamint észreveszik, hogy a nagyméltóságú dicastériomoknál avagy a vármegyénél a tisztviselő urak változtak, azonnal ök is mindig megújítják folyamodásaikat."

470 A makacsság jellemző vonása a nyárádiaknak: ,, . . . ezen szerencsétlen nép a régebbi időben mindig egy nagy, 60 árkusos könyvet keresett, melybe igazságukat hitték elrejtve, mely azonban nem egyéb, mint a kupi, gyimóti, borsosgyőri, kovácsi és nórápi helységek úrbéri pere a dézsma iránt . . ,"

471 Hogy a nép bizalmatlansága nem