Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak

nincs, s többnyire csak irtásföldeket használnak, majd arra hivatkoznak, ,,hogy nékiekjegeltetésök mindig volt, ezt az uraság sem tagadhatja".*

42 Folyamodásuktól elállnak ugyan, de a legelőfoglalásokról továbbra sem mondanak le.

343 Csernyén a rendezési pert 1798-ban indítják, s ítéletét 1801-ben hajtják végre. A rendezéssel egybekötött elkülönözést 1838. március 5-én veszik folyamatba az úriszéken. A per 1845. március 24-én egyezséggel zárul. 1848 májusában szinte minden előzmény nélkül az inotai, sikátori és dolosdi puszták ingyenes átadását követelik, azt állítva, hogy a palotai uradalomtól régebben is ingyen bírták. Arra már csak az idősebbek emlékeznek közülük, hogy a század elején irtásper útján akarták megszerezni ezeket a pusztákat, mígnem az 1804. évi, helytartótanács által is jóváhagyott perítélet ettől örökre eltiltotta őket.

344 Követeléseik alaptalanságát először az uradalom bizonyítja be,

34> később ők maguk is elismerik. Deák folyamodásukat azzal küldi vissza, hogy ,,saját javukat, szinte úgy a haza közérdekét leginkább a törvény iránti — ezúttal is tanúsított — tisztelettel mozdítandják elő".

34b Törvénytiszteletük azonban csak a következő év nyaráig tart. A parasztságot addig is megosztják még az 1847 tavaszán kirobbant belső érdekellentétek. A 146 házas zsellér azzal fordul a palotai úriszékhez, hogy a legelőelkülönözés óta telkes lakostársaik megszorítják őket a legeltetésben, s ezért kérik legelőilletőségük külön kihasítását. A telkesek tiltakoznak a megszorítás vádja ellen, s nem egyeznek bele abba sem, hogy a zsellérség a legjobb minőségű legelőt jelölhesse ki magának, de az elkülönözésnek nincsenek ellene. Az 1847. évi április 28-án hozott úriszéki határozat, mivel a zsellérek elkülönözését a törvény nem teszi lehetővé, a felpereseket keresetüktől elmozdítja, amely a csernyei zsellérek és telkesek közötti ellentéteket elmélyíti.

347 Csetény 1848 június elején maga kezdeményezi a közlegelő elkülönözését, de az állandó bizottmány a törvény rendes útjára utasítja.

348 Enying 147 úrbéri egész telket bíró lakosainak az uradalom a legelőelkülönözés megkezdésekor egy egész telek után 15 hold legelőt ajánlott fel, de az „értelmes többség" csak későn fogadta el, amikor a végső ítélet már 12 holdat jelölt ki. Békés egyezség elérésére ezután két ízben is felkeresik Bécsben gróf Batthyány Lajost, hogy tudomására hozzák: megelégszenek a felajánlott mennyiséggel, de az uradalom egyik tisztje megakadályozza, hogy uruk elé jussanak. A kimérés során legjobb földjeiket foglalják el, s legelőilletményüket két helyen is az uradalom magánbirtokába ékelve jelölik ki, mely később állandó villongások forrása lesz.

349 Az elkeseredett lakosok május 3-án egyenesen az igazságügyminiszterhez fordulnak. Ekkor még aligha tudhatják, hogy az új törvények mindenféle orvoslás lehetőségét elzárták. A következő év tavaszán már a „magántulajdon szentségét tapodva" keresik igazu-