Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak
A nemzetőrség állóképességét már az első gyalogmenet is próbára tette, amelyre mindjárt a második állomás felé sor került. (Az első állomásig ugyanis kocsin szállították őket.) A minden előzetes orvosi vizsgálat nélkül kiállított korosabb nemzetőrök még a huzamosabb gyaloglásra is képtelenek voltak, úgyhogy néhányat haza kellett küldeni közülük. A harmadik állomáson a rekkenő hőségben a széles karimához szokott egyének, akik most nemzetőri sapkát vagy csákót viseltek, agyvelőlobot, napszúrást; a mértéktelen vízivástól vérhast kaptak. A zászlóalj 11 napi feszített tempójú gyaloglás után érkezett a sellyei táborba, ahol a leggyakoribb betegség, az epés váltóláz (Febris biliosa) terjedt el, amely — különösen harmadnapon — életveszélyes rohamokban jelentkezett. Hoffelder seborvosai, Czink Lajos, Szabó János és Feith Mór eleinte hánytatókkal és hashajtókkal kúrálták a betegeket, később azonban — amikor a malarias váltóláz mindenkit válogatás nélkül megtámadott — a kinint is csak nagy adagokban használhatták. Orvostörténeti szempontból is rendkívül érdekes, hogy a malária terjedésének okait a főorvos három tényezőre vezeti vissza. Az egyik a kedvezőtlen környezeti-éghajlati viszonyokat foglalja magában: az északi szelek hiányát, az éjjeli ködöket és a ,,sok sziksóval és salétrommal bővelkedő lágy posványos vizeket". A második tényező az emberi figyelmetlenségből fakad: éretlen gyümölcsök evése, mértéktelen vízfogyasztás, egészségtelen életmód, rossz szállás, a higiéniai elemi szabályok be nem tartása egyaránt hozzájárultak ,,az elpuhult nemzedék egészsége megingatásához". Mindezeket erősítette a harmadik — a pszichológiai — tényező: a „lelki-szomorú hangulat, a Honvágy (Nostalgia des Heimwehs)", mely a németek között terjedt leginkább. Az öthetes „csata nélküli expedíció" szomorú mérlege: 2000 ember közül csaknem 600 megbetegedett, ezek közül — kolerában és gutaütésben — három meg is halt. Bezerédy zászlóaljának közel egyötödét (353 főt) minősítették július 8. és augusztus 12. között betegsége miatt alkalmatlannak és bocsátották haza.' 235 A kormány az udvar jóindulatát szerette volna továbbra is megőrizni, ezért a honvédzászlóaljakhoz hasonlóan hosszabb időre szolgálatra jelentkező önkéntesek kiállítását teljes egészében a megyékre bízta. A felállított alakulatokat „önkéntes nemzetőri csapatoknak" hívták, hogy elnevezésükben is a nemzetőrséghez hasonlítsanak. A megye nemzetőrségének harmadik harmadát — amelynek kiindítása szeptember 7-én lenne esedékes — már nem állítják ki. A kormányzat egy ütőképesebb, önkéntes nemzetőrökből szerveződő állandó hadsereg kiépítését tervezi. Elképzelésének megvalósítását a várható horvát támadás meggyorsítja. Batthyány Lajos miniszterelnök augusztus 13-án kelt