Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Lichtneckert András: Veszprém társadalma és önkormányzati testületei a XIX. század közepén

volt. Nem ad kielégítő magyarázatot a választók összetétele sem, mert a választáson a nemesség ugyan nagyobb aktivitást mutatott, mint a polgárság, a 92 nemesi szavazó így is csak a szavazók negyedét jelentette. A magyarázat részben a nemességnek a foglalkozási struktúrában elfoglalt helyében is kereshető. A kimaradottak szempontjából lényeges, hogy a polgárság között ^ protestánsok aránya arra a szintre csökkent, amilyen a lakosságon belüli arányuk volt, így a lakosság felekezeti összetételében bekövetkezett változásokat a polgárság soraiban tükrözte az 1849. évi választás. Annál figyelemre méltóbb, hogy az új városvezetésben megmaradt a protestánsok egyharmad körüli aránya, amit így már nem a statútumok rendelkezése, hanem a nemeseknek a képviselőtestületben való megjelenése biztosított. A magyar és a német polgárság képviseletének arányairól legfeljebb a hatvanaslisták alapján lehet képet alkotni, melyekben megjelölték a választott polgárok nemzetiségét is. A XIX. század első felében hosszú ideig közülük került ki a városbíró (Treuer József, Tripammer Mátyás). Az 1838—1848 közötti időszakban a belső tanácsba nyolc, a külső tanácsba négy német származású polgár került be, ennek ellenére is visszaszorultak a vezetésből. 1846-ban a polgárság a lemondatott Tripammer Mátyás vaskereskedő helyébe Halász György csapót választotta városbírónak. Az 1847. évi tisztújításon Ferenczi (Francz) György gyógyszerész jelölése ellen tiltakozott a közgyűlés. Jáger János marhakereskedő és mészáros nevével az ellene indított csődeljárás után már nem találkozunk a tanácsnokok között. Schmid Mihály kereskedőt felfüggesztették tanácsbeli tisztségéből, majd 1838-ban lemondott. A külső tanácsban Vurda Emanuel és Ruttner János kereskedők 1847-ben, illetve 1845-ben mondtak le tisztségükről. 1848 előtt a három testületben nem a képviseletük aránya, hanem a vezetésben elfoglalt pozícióik súlya csökkent. Az 1849. évi képviselőtestületben is jelen volt a német származású polgárság, az ott betöltött szerepe lényegesen nem változott. Tripammer Mátyás a jelölő bizottmány jegyzőkönyvében még nem szerepelt a polgármesterjelöltek között, a választási jegyzőkönyvben viszont igen, végül még képviselő sem lett annak ellenére, hogy automatikusan be kellett volna kerülnie a képviselőtestületbe.

63 A német származású polgárság egyes tagjainak a vezetésből való viszszaszorulása azonban nem feltétlenül a magyar és a német polgárság közötti ellentétre vezethető vissza. A felsorolt német származású polgárok között egy gyógyszerész, a többi kereskedő volt. A polgárság 1848 előtti testületeiben a céhes mesterek voltak többségben. 1847-ben a belső tanácsban a csapó, szabó, pék, szappanos, csizmadia, a külső tanácsban az