Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Lichtneckert András: Veszprém társadalma és önkormányzati testületei a XIX. század közepén
nemesek választói képességét ne vizsgálják, hanem minden nemes az 1848 előtti választási jogát gyakorolhassa. 53 A polgárság az első feltételt elfogadta, mivel az csak az első képviselőtestületi választásra vonatkozott. A nemesek által kért egyharmados arány onnan eredt, hogy korábban a közös költségeket 1 : 2 arányban viselte a nemesség a polgársággal. A második feltételt viszont elutasították. Szerintük a nemesség félreértette a választói jogosultság egyik feltételét, amely nem a nemesség régi jogait értette régi polgárjog alatt, hanem olyan régi polgárjogra vonatkozott, ami csak a szabad királyi városokban létezett, a mezővárosi jog viszont ilyent nem ismert Veszprémben. 54 A vitának a kormánybiztos vetett véget, mint azt a községegyesítés ügyében tartott vegyes közgyűlés jegyzőkönyve tanúsítja: ,,a kiváltságos osztály által sürgőit nézet, mi szerint az 1848. évi ^XXIII. t. c. 6. §. e. pontjánál fogva minden lakosokat, kiváltságosokat' szintúgy, mint nem kiváltságosokat, kik tisztviselők választásába eddig befolytak, e választási jogban tovább is meghagyatni kívánt, mindkét részről bizalmasan felkért kormánybiztosi közbeszólás által félretétetvén, így a választási képesség most hivatkozott törvénycikk a, b, c, d. pontjaira szoríttatván." 55 A községegyesítésröl hozott határozat után összeírták a város lakosságát. Az összeírás eredményeként megállapított lélekszám (10 324) az 1848. évi XXIII. tc. szerint azt jelentette, hogy Veszprém kisvárosnak számított, választásra pedig a legalább egy éve letelepedett lakosok közül az jogosult, aki 300 pengő forint értékű házat vagy telket bírt a város határában, 40 forint házbért fizetett, iparosként vagy kereskedőként legalább egy segéddel dolgozott, 200 forint évi jövedelemmel rendelkezett. A választásokon a nők és az izraelita felekezetűek nem vehettek részt. 56 A választásra jogosultak jegyzéke 369 személy nevét tartalmazza, akik közül 289 választónál ház, 35-nél ipar, kettőnél kereskedelem, kilencnél lakbér, 33-nál az évi jövedelem, mindössze egynél pedig földbirtok szerepelt a választóképesség alapjaként. Ez természetesen nem a választók vagyonának és jövedelmük forrásának arányait fejezte ki. A választók 369 főnyi csoportja a lakosságnak mindössze 3,6% -át képviselte, szemben a népképviseleti választásokkal, ahol 941 fő, a lakosság 9,1% -a jelent meg. 58 A 369 személy nevét tartalmazó névsor összeállításának rendjéből arra lehet következtetni, hogy az nem a választójoggal rendelkezőknek, hanem csak a választásra jelentkezetteknek a nevét tartalmazza. Nem az összeírás rendjében tartalmazza a neveket, hanem attól függetlenül, s a névsor összeállítása után keresték ki a népösszeírásból a választói képesség alapját. Ugyanez tűnik ki magából a népösszeírás-