Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Lichtneckert András: Veszprém társadalma és önkormányzati testületei a XIX. század közepén

nokok közül történt, ami a polgárságnak is lehetőséget adott a nem kívánt személyek kizárására. Biró Márton veszprémi püspök 1752-ben és 1754-ben megkísérelte a tanács személyi összetételét is megváltoztatni, ez a próbálkozása azonban nem járt sikerrel.

22 A polgárság legfontosabb önkormányzati szerve a közgyűlés volt, melyen a XVIII. században a magisztrátus tagjain kívül részt vettek azok a városi lakosok, akik a földesúrtól kapott letelepedési engedély megszerzésével és a purgerpénz lefizetésével a városi polgárok közé bejutottak.

23 A közgyűlés jogosítványa a bíró és az elöljárók megválasztása és az önkormányzatot szabályozó statútumok megalkotása. A magisztrátus a belső és a külső tanácsból és a hatvanasok testületéből állt. A tanácsüléseken mindhárom testületnek kötelező volt néhány taggal képviseltetnie magát. A tanács az 1702. évi kontraktusban is szerepelt, mint a városi kapitány és a főbíró mellé rendelt 12 tagú testület.

24 Az 1726. évi statútumok főbíróból, jegyzőből és esküdtekből álló testületről szólnak.

25 1746 és 1774 között újabb testületek jöttek létre. Már az 1726. évi statútumok is biztosították a városi polgároknak azt a jogot, hogy fontos döntéseknél képviseltethessék magukat.

26 1746-ban választottak is egy testületet, a 12 deputátusból álló külső tanácsot.

27 Az új testület elsorvadását mutatja az, hogy 1756-ban a külső tanács intézményének felújításáról, tagjainak újraválasztásáról határoztak.

28 A külső tanács intézménye azonban nem vált be, mert 1774-ben a város polgársága kénytelen volt fellépni a korrupt, kiöregedett és a földesurakkal összejátszó tanácsnokokkal szemben. Leváltották őket és létrehozták a hatvan választott polgárból álló hatvanasok testületét.

29 E három testület kialakulásának mozgalmas időszaka után 1848-ig alig történt változás a polgárság önkormányzatának belső szervezetében. Nemcsak a szervezet szilárdult meg, hanem feledésbe merült az 1774. évi statútumoknak az a rendelkezése, mely előírta a tanács három évenként történő újraválasztását.

30 A testületek tagjai a XIX. század első felében általában életük végéig viselik tisztségüket, ritkán válnak meg attól egyéb okok miatt. 1810 és 1848 között a tanácsnokok közül 21 élete végéig viseli tanácsbeli tisztségét, csak öten mondanak le, azok közül kettő előrehaladott kora miatt. A testületekben megüresedett helyeket lépcsőzetesen töltik fel, a tanácsnoki tisztség betöltéséhez előbb hatvanasnak, majd deputátusnak kell lenni. A testületek feltöltésénél gondosan ügyelnek a felekezetek és a nemzetiségek számára a statútumokban meghatározott arányok megtartására. Veszprém önkormányzat-történetében tükröződött a mezőváros polgársága és földesurai között a XVIII. században lefolyt küzdelem, mely-