Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Lichtneckert András: Veszprém társadalma és önkormányzati testületei a XIX. század közepén

is rendkívül eltérőek az összeírásokban fennmaradt adatok. Veszprémben jelentős számú nemes lakott a XIX. század első felében, ezért a lakosság számának, a testületi tagok foglalkozásának, rendi, felekezeti hovatartozásának és a lakosságot jellemző arányok megállapításánál elsősorban azok az összeírások vehetők figyelembe, melyek a lakosság egészére kiterjedtek. A XIX. század első feléből két ilyen összeírás maradt fenn a város levéltárában. Az egyik az 1818. évi lélekösszeírás, melyet az egyes felekezetekhez tartozók számának és személyének a megállapítása végett készítettek a város elöljárói. Házanként és háztartásonként név szerint tartalmazza a város lakosait, megjelöli a nemeseket, segédeket, inasokat, cselédeket, tanulókat, nem adja meg viszont a családfők foglalkozását.

3 Szerkezetében hasonló az 1849. évi népösszeírás, melyet éppen a képviselőtestületi választások előkészítése során hajtottak végre az 1848. évi XXIII. tc. alapján.

4 A nemesi rendbe tartozó férfilakosságot 1846-ban írták össze utoljára Veszprémben, feljegyezték a családfők foglalkozását is.

5 Az iparosokra vonatkozó adatok az egyes céhek által 1847-ben és 1848-ban beadott jelentések adataival hasonlíthatók össze.

6 Az 1849. évi népösszeírás összevethető az izraelita felekezetűek 1848. évi összeírásával, mely valamennyi összeírásnál részletesebben adja meg a foglalkozási adatokat.

7 Az 1848. előtti testületek tagjait a város polgári

8 és nemesi

9 községének közgyűlési jegyzőkönyvei tartalmazzák. Az önkormányzati testületek kialakulására is értékes források a testületi jegyzökönyvek, különösen a bennük feljegyzett statútumok. J. Veszprém város önkormányzata a feudális kor végén 1847. április 15-én a veszprémi nemesek községe, a „Nemesi Communitás" közgyűlést tartott, melyen a számadások megvizsgálása után megválasztotta elöljáróit. Két olyan ügyben határoztak, melyekben a döntés a tavaszi közgyűlés teendői közé tartozott. Az újdonságot az jelentette, hogy az eddig „atyafiasan gondolkozott és így szelíden is intézkedett közönségnek" határoznia kellett „a takarékpénztár című társulatnak adósai irányába követtetni szokott szabatos és szigorú bánásmódja miatt" a nemesek hitelfelvételei ügyében.

10 Ugyanebben az évben az új katonai esztendő kezdetén az „egybegyűlt polgári közönség" a földesúr jelöltjei közül megválasztotta a város bíráját. Egyúttal óvást emeltek az egyik jelölt ellen, aki nem volt tanácsnok, így annak jelölése „az ember emlékezetét haladó időtől fogvai gyakorlat ellenére" történt." A kifogásolt jelölt nem volt más, mint a takarékpénztár akkori elnöke, Ferenczi György gyógyszerész.