Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Dávid Zoltán: Az 1831. évi kolera pusztítása Veszprém megyében

és a legfőbb s legszorosabb intézkedések mellett mégis tovább terjed, feltartóztassék, az őr állókat . . . megszünteti és a szabad közösülést a megye kebelében felnyitja . . ." Ez a döntés bizonyára nem volt szerencsés, mert a vesztegzár a járvány továbbterjedését föltétlenül akadályozta volna, amint ezt a határaikon szigorúan őrködő Vas és Zala megye alacsony halálozási adata is igazolta. Nem lehetett véletlen az sem, hogy Veszprém megyében a kolera éppen Várpalotán tört ki, ahol a súlyosan fertőzött Fejér megyéből jövők a megye területére érkeztek. Az augusztus 8-án hozott első enyhítéseknek a kolera kitörésére közvetlen hatása ugyan nem volt (már csak azért sem, mert Palota korábban is egyetlen nyitott kapuja volt a megyének), további előnyomulását azonban bizonyára elősegítette. Tovaterjedését teljesen meggátolni nemcsak azért nem tudták, mert tökéletesen zárt védővonalat meghúzniok nem sikerült, hanem mert a kolera kórokozóját sem ismerték.

5 Így természetesen a korabeli gyógyszerek és kezelési módok is jórészt hatástalanok maradtak. Melyek voltak ezek a védőorvosságok, és általában milyen betegségnek tartották az akkori orvosok a kolerát? Erről értekezett a megye nagy hírű és kiváló ,,elsö rendes orvosa" Zsoldos János ,,A choleráról" című, Győrött kiadott könyvecskéjében. Részben ennek alapján foglalkozott a betegség meghatározásával Kopácsy József megyei aljegyző 1832. február 20-án kiadott jelentésében. Ebből idézek most néhány jellemző részletet. ,,A mostani kolerának két okokat tulajdoníthatnak; úgymint epés bajt és meghűlést. Elősegélvén ezeket, a reánk ható beteges megbomlott állató részű levegő, mely aszerént közli beteges tulajdonságát az emberekkel és helyekkel, amint azokban kisebb vagy nagyobb elfogadásra (dispositio) és rokonságára (synpathia) talál. Kezet fogok tehát azon orvos úrral, aki a kolerát, náthás, csúzos, epés járványnak (catarrheume biliosum, epidemicum) tartván, ezen nyavalyának okát a levegő változásaiban, és az epés rendszerben lenni tartja, óvó és gyógyító szereit az éghajlatnak, és a beteg természete voltához alkalmaztatván, a tapasztalásban gyökerezteti . . . Vajon járvány-e tehát a kolera, vagy ragadvány? Magában gondoltatva mindegy, akár járvány, akár ragadvány, mert mindenképpen veszedelmes. Mint járvány, a levegő által terjed, sem őrvonatok, sem veszteglő és korlátházak nem akadályozhatják rettentő előlépéseit! Ne menjünk messze! Ausztriának fegyveres néppel való elzárása, megmenthette-e Bécset? Vajon a Heves és Pest vármegyei kordonok hátráltatták-é a kolerának Fehér és Veszprém vármegyékbe való elhalását? . . . Hogy tehát a kolera, betegségei