Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

névből keletkezett magyar névadással.

77 Az a körülmény, hogy a helynév első — 1272. évi — előfordulásakor már párjával együtt szerepel, arra mutat, hogy az egykori Bogdán nevű terület egyik része viszonylag korán elkülönült és megkülönböztetésül a Gajdosbogdán nevet kapta. A megkülönböztetés hátterében ezúttal az állt, hogy Gajdosbogdán királyi, míg Bogdán hercegi birtok volt. Az alapszóhoz kapcsolt megkülönböztető jelző azonban nem az eltérő — királyi — birtokosra, hanem az ott élö népesség sajátos foglalkozására utalt. A gajdos jelző ugyanis a középkori magyar gajd hangszernévböl származik, s ennek megfelelően a Gajdosbogdán elnevezésben a Kürtös, Sipos, Dobos helynevek analógiájára az itt lakó embercsoport zenei foglalkozása, illetve ebből következő szolgáltatótevékenysége tükröződik.'

8 Az összetett földrajzi név ilyenformán előtagja révén a foglalkozásnévi eredetű középkori helynevek jelentős csoportjába tartozik. De milyen foglalkozást űztek Gajdosbogdán középkori lakói? A kérdésre helynevünk és a XV. századtól adatolható többi Gajdos földrajzi, illetve személynév nem ad választ.

79 A magyar gajd hangszernév egyetlen középkori előfordulása némileg közelebb visz a megoldáshoz. A gajd az 1400 és 1410 között keletkezett Schlágli Szójegyzékben a latin tibia megfelelőjeként fordul elő.

80 Pais Dezső rámutatott arra, hogy a ,fuvola', ,furulya', ,síp' jelentésű latin tibia „nem eléggé alkalmas a hangszer tárgyi.jellegének pontosabb meghatározására". Abból a körülményből pedig, hogy a szójegyzékben a hangszernév a kürt (tuba), síp (buccina), süvöltő (fistula), kürtös (tubicen) és sípos (fistulator) társaságában szerepel, arra következtetett, hogy a gajd „vastagabb hangot adó", illetve ,,erös, harsány hangú" hangszer neve lehetett. Sőt a több európai nyelvben ,duda' jelentéssel megtalálható gajd nevű hangszert éppen Gajdosbogdán településtörténeti adatai alapján a trombitával hozta összefüggésbe, amikor a gajdos szónak ,trombitás' jelentését vélte igazolhatónak.

81 További adatok támogatják ezt a nézetet, s egyúttal lehetővé teszik Gajdosbogdán pontos lokalizálását is. Gajdosbogdán földjének lakóit az 1272. évi adománylevél Bogdán és Erdőberénd birtokhoz hasonlóan nem említi. Mégis lakottnak kell tekintenünk. Egyfelől az oklevél nem mondja lakatlannak, másfelől az 1275. évi hospeskiváltságból tudjuk, hogy Bogdán földjén az adományozáskor hercegi népek éltek. A királyi tulajdont képező Gajdosbogdán lakói kétségkívül ,gajdos' foglalkozást űző királyi népek lehettek. Birtokuk átruházása Lőrintére hátrányosan érintette őket. Bár az adományozást véglegesítő birtokba iktatásról oklevelet nem ismerünk, a következményekből ítélve megállapíthatjuk, hogy az adományozás vagy nem vonatkozott Gajdosbogdán egész területére, vagy a birtok lakossága, esetleg egy há-