Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

össze 3—5 márka volt.

71 1269-ben egy veszprémi malom háromnegyed része három népes szolgacsaláddal együtt 30 márka ezüstért cserélt gazdát.

72 A korabeli jövedelmi- és árviszonyok közepette a fogoly Lőrintének nem csekély gondot okozott a tetemes váltságdíj előteremtése. Magas juttatással járó tisztséget nem viselt, birtokai pedig a kor gazdálkodási szintjén pénzt aligha jövedelmeztek. Ezért ingó és ingatlan vagyonának egy részét kellett áruba bocsátania. Az összeg jelentős hányadát kétségkívül úgy teremtette elő, hogy több birtokát eladta.

73 Valószínűleg számos ingóságától: szolgától, lótól, hadi felszereléstől, családi ékszertől és kincstől is meg kellett válnia. Fogvatartója feltehetően nemcsak az ezüstvalutát, hanem a könnyebben szállítható értékes ékszereket, kincseket közvetlenül is elfogadta, természetesen márkaértékük beszámításával. Végül is Lőrinte valahogyan lerótta váltságdiját, és az 1271 tavasza óta tartó fogságból visszatért hazájába. Első dolga az lehetett, hogy felkereste V. István királyt, aki halála előtt három nappal, 1272. augusztus 3-án megjutalmazta hívét. Szolgálataiért és némi kárpótlásul az őt ért veszteségekért három birtokot adományozott neki, és megerősítette a már említett Halimba és Örs birtokában, melyeket egykor IV. Béla adott Saulnak, Lőrinte apjának. Lőrinte ekkor kapta meg Erdőberénd, Gajdosbogdán és Bogdán földeket. Az első kettő királyi, míg az utóbbi hercegi birtok volt. A három szerzemény szomszédos volt Lőrinte öröklött földjével.

74 Nem kétséges, hogy Lőrinte személyesen kérte a királyt, hogy ezeket a birtokával szomszédos földeket adja neki jutalmul. Lépése egybevágott azzal a XIII. században lépten-nyomon megnyilvánuló földesúri törekvéssel, amely a földbirtok szórtságának ellensúlyozására nagyobb és zárt birtoktestek kialakítását szolgálta. A három birtok lokalizálására egymástól függetlenül több kutató tett kísérletet. Helyesen hozták összefüggésbe azokat a Veszprém megyei Tósokberénd, illetve Berénd helységekkél, továbbá Kis- és Nagybogdány pusztákkal.

75 A birtoklástörténeti adatok messzemenő figyelembevételével feltevéseiknél pontosabb azonosítást végezhetünk. Nem vitás, hogy Erdőberénd a középkori Tósok keleti szomszédságában fekvő Berénd település párja, az egykor Berénd névvel illetett terület erdős része volt. Helyét a középkori Berénd településtől északnyugatra fekvő mai Kisberéndpuszta vidékére (Ajka jelenlegi határába) tehetjük. Erdőberény néven 1341-ben is Lőrinte leszármazottai birtokolták.

76 Több említését nem ismerjük, valószínűleg valamelyik szomszédos település határába olvadt. Gajdosbogdán és Bogdán esetében szintén helynévpárról van szó. A Bogdán helynév szláv eredetű, .Isten ajándéka' jelentésű puszta személy-