Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Zsiray Lajos: A vázsonykői végvár története

a kamara csak az őrség egy részét tartotta királyi zsoldon, más részének fizetésére és eltartására a vár birtokosát kötelezte. így tehát a vázsonykői várban is volt a Horváth családnak magánkatonasága, és ez a katonaság a család familiárisaiból regrutálódott. Ilyen familiárisa volt a Vázsonykői Horvátoknak a Szentantalfalvai Sólyom család. így János — Vázsonykői Horváth Gáspár fia — 1589-ben hü emberének Szentantalfalvai Sólyom Benedeknek adományozza kisfaludi nemesi kúriáját és Kiskamondon lévő két jobbágytelkét. Ugyancsak ő agilis Almássy Baltazárnak egy jobbágytelket adományoz a vázsonykői vár mellett, azokért a szolgálatokért, melyeket Almássy neki a vázsonykői várban teljesített. Hogy a Szentanfalvai Sólyom család később állandóan a várban lakott, arról 1643-ból van adatunk. Ekkor ugyanis Horváth Ádám felesége nemes Sólyom Judit (Benedek leánya) megjelenik a veszprémi káptalan előtt és előadja, hogy az ő házánál kiütött tűz által okozott károkért a vázsonkői várban letartóztatva lévén, kiszabadíttatása és a károk megtérítése végett, Szentantalfalván levő nemesi kúriájának felét, a mellette lévő szántófölddel együtt és a falu alatt folyó vízen lévő malomhelyet, a Budavári falu melletti Körtvélyes nevű rétet, a via regia alatt fekvő Kopás nevű szőlőt 252 forintokért eladja Sólyom Benedeknek és név szerint felsorolt fiainak.

4 1556-ban Stiria fizette a királyi őrséget a következő végházakban: Tata, Jaurinum (Győr), Palota, Wason (Vázsony), Tihan (Tihany), Döbrönte, Ugod, Devecher (Devecser), Pápa és Sankt-Martinsberg (Szent-Márton). A brucki egyezmény után 1578-ban az önként megajánlott török segély értelmében Alsó-Ausztria fizette Győr, Pápa, Devecser, Varsány (Vázsony), Tihany, Csesznek és Tata végházak királyi őrségét.

5 A lovasok lovaik tartására zabot kaptak, tavasszal pedig egy időre joguk volt a magánbirtokra kiszállni füveltetésére. Valamivel rosszabb helyzete volt a gyalogosoknak, ezeknek egy része iratos, azaz jegyzékbe vett zsoldos, másik része pedig legény volt, akik zsoldot nem kaptak, hanem a zsákmányból részesedtek. Az a katona, aki egy évre szerződött, évi bért kapott, a negyedévre szerződött a kántoros, aki zsoldját havonta kapta, az pedig hópénzes volt. A királyi őrség parancsnoka vázsonykői Horváth Gáspár és Péter volt. Mellettük azonban jelentkezik egy harmadik várkapitány is. Bachyn Pál — Takaró Mihály tihanyi várkapitány helyettese — Tihanyból 1555. november 22-én azt írja Rácz Péter vázsonyi kapitánynak, hogy a fehérvári bég minden népével nagyon készül, és a következő éjjel Pápára indul, felszólítja Rácz Pétert, hogy a hírt adja tudtára Vázsonyból a ,.király képének" és a nádornak. Valószínűnek tartom, hogy Rácz Péter a királyi őrség vicekapitánya lehetett.

6 Vázsonykői Horváth Gáspár és Péter kö-