Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások

települések jobbágyainak, továbbá Csepely, Csögle, Gyönk és Vámos egytelkes nemeseinek Csánki által közölt adótételei viszont eltérnek forráspublikációnk adataitól. Vö. a 6. és a 83. jegyzettel, valamint a forrásközlés ábécérendes jegyzeteivel. 118. A forrást kiadta Engel: Geschichte I. 17—181. A megyei számadások Uo. 20—39, 130—150. A számadáskönyv felépítését, szerkezetét ismerteti Kubinyi: Kincstartók, 46—48. A számba vett és a hiányzó megyékre lásd Mályusz Elemér: A magyarság és á nemzetiségek Mohács előtt, (továbbiakban: Magyarság) Magyar művelődéstörténet. Szerk.: Domanovszky Sándor. II. Magyar renaissance. Bp. [1939.] 119. Vö. Szabó: Magyarország népessége, 68. A számadáskönyvvel újabban Fügedi: Mátyás király, 490—493. foglalkozott. Az értékes forrást statisztikailag Ember Győző: A magyar királyi kamara pénzbeli bevételei és kiadásai 1555—1562. Századok 116 (1982), 507—538. dolgozta fel és vetette egybe a 16. század közepi magyar kamarai számadások azonos módon feldolgozott adataival. Az utóbbi tanulmány szerzője a számadáskönyv újbóli kiadását tervezi. (Ember Győző szíves közlése.) 119. A királyi meghívólevél Tolna megyéhez: DL 46259. 120. Erről maga a számadáskönyv tájékoztat. Engel: Geschichte I. 20. A kincstartó 1494. június 8-án szólítja fel Gyulay György baranyai alispánt, hogy levele vétele után azonnal hívja össze a megye nemesi universitását, és a királyi levél tartalma szerint késedelem nélkül küldje ki a királyi adószedőket. DF 260150. (Révay család levéltára; Gyulay levéltár, fasc. 10. no. 39.) 121. DL 102657. A vásárhelyi szék dikátora az oklevélben Pécsi György néven szerepel: ad manus prudentis el circumspecti Georgii Quinqueecclesiensis. 122 A számadáskönyv szerint a király Kinizsi Pál halálát követően, már 1494. november 26-án Temes megye honorját Somi Józsának adományozta. Engel: Geschichte I. 127. 123. Az országgyűlésről és az adómegajánlás időpontjáról a számadáskönyv tájékoztat. Engel: Geschichte I. 130. Az adóbehajtás idejére lásd Kubinyi: Kincstartók, 46. 95. jegyzet. 124. Zápolyai Jánost 1504-ben is Nádorispánfi névvel illetik. Sopron vármegye oklevéltára II. 593. 125. Wémeri kincstartóságára lásd Kubinyi: Kincstári személyzet, 31. és Uö.: Kincstartók, 40. 1500. évi budai sírkövét említi Nagybákay Péter: Beriszló Péter veszprémi püspök címeres sírköve. A Veszprém megyei múzeumok közleményei 13 (1978), 125. 126. Lukcsics Pál: Kinizsyné Magyar Benigna örökösei. Turul 48 (1934). 67., Éri: Nagyvázsony, 26., Fógel József: II. Ulászló udvartartása. (1490—1516) Bp. 1913. 68. 127. A király 1501. december 24-i levelében értesíti Sopron városát, hogy Csehországba utazik. Sopron város oklevéltára 1/6. 198. A király 1509 elején távozott el ismét. Uo. 247—248. 128. Kovachich: Supplementum II. 300— 301., Sopron város oklevéltára 1/6. 197. 129. Bornemissza János kincstartó 1501. október 28-án intézkedik, hogy a királyi dikátorok Pozsega megyében haladéktalanul kezdjék meg az adó kirovását. Thailóczy Lajos: Jajcza (bánság, vár és város) története. 1450—1527. Az oklevéltárt szerkesztette Horváth Sándor. (továbbiakban: Jajcza) Bp. 1915. (Monumenta Hungáriáé Historica, diplomataria 40.) 155—156. Említi Kubinyi: Kincstartók, 54. 159. jegyzet. 130. DL 66367. 131. A Szent György (április 24.) napján megkezdett budai országgyűlés 1502 május 12-én még tart. Kovachich: Supplementum II. 301—302, Thailóczy: Jajcza, 159—163. A számadási periódusra lásd Kubinyi: Kincstartók, 46. 132. így Veszprém megye adójából a szabácsi bánoknak, továbbá Horváth Márknak és Jánosnak, ifjabb Vitéz János veszprémi püspöknek és másoknak utalványoztak. Engel: Geschichte I. 42, 151. 133. Mind az 1493, mind az 1495 őszén kelt parancslevél szól a szegények adómentességéről. Az utóbbi a törökök, németek és lengyelek által felégetett és más módon elnéptelenedett házak adómentességét is említi. Sopron város oklevéltára 1/6. 123., Teleki oklevéltár, 180. Keltére lásd a 34. jegyzetet. 134. Az Ernuszt-féle számadáskönyv Szlavóniában és Pozsega megyében a törökök, Szlavóniában és Somogyban a németek, Nógrád megyében a lengyelek által felégetett javakra vagy házakra, Pozsony, Bars és Vas megyében pedig a pestis pusztításaira utal. Engel: Geschichte I. 26, 28, 37—38, 143, 144, 145, 146, 147. Mivel a lengyelek és a németek Mátyás király halálát követően pusztítottak az országban, az általuk felégetett birtokok behajtatlan adója nyilván nem a rektifikáció során került a számadásokba, hanem ugyanúgy összeírták őket, mint az adóképes portákat. így a szegények esetében is joggal feltételezhető, hogy egy részük nem a rektifikáció nak köszönheti szereplését a számadáskönyvekben. Az 1495. évi számadások kifejezetten csak