Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

részükre.

40 A telepítési vállalkozók és a telepesek eredményes munkája nyomán az addig lakatlan erdőségben Batizfalva néven 1286-ban már létezett az első település, melyet később Gerlahfalva követett.

41 Az 1279. évi megállapodástól kezdve a Szepességben birtokos világi földesurak gyakran kötöttek soltészszerződést erdeik betelepítésére.

42 A települések lakóinak kiváltságolása az 1270-es években érte el csúcspontját, a XIII. században ebből az évtizedből maradt fenn a legtöbb város- és hospesprivilégium. A világi birtokon a XIII. század hetvenes éveiben elterjedő hospeski váltságok sorába tartozik a Veszprém megyei Bogdán helység mind ez ideig kiadatlan 1275. évi kiváltságlevele is.

43 Jelentőségét csak fokozza, hogy a megyében Bogdán hospeskiváltsága az egyetlen, amelynek szövege fennmaradt, s ráadásul a kiváltságolás körülményei mellett említést tesz a közeli Csöl falu hospeseinek szabadságáról is. A két település lakói földesuruktól, a megyében birtokos "Lőrinte-, illetve Rátót-nemzetség kiemelkedő tagjától kapták szabadságukat. Bogdánt Lőrinte nembeli Lőrinte, Csölt pedig Rátót nembeli Roland (Loránd) kiváltságolta. A Lőrinte-nemzetség a Veszprém megyei Lőrinte helységhez kapcsolódik.

44 Az elpusztult középkori település és temploma maradványait a régészeti kutatás Padragkút nyugati határában, a szomszédos Kolontárhoz tartozó mai Lőrintepuszta közelében találta meg.

45 A településnév, amely magyar névadással puszta személynévből keletkezett, a helység első ismert birtokosának és egyben a nemzetség ősének a nevét őrzi.

46 A névadó Lőrinte, akinek neve a Lőrinc személynévvel függ össze, valószínűleg a XII. században élt. Az ő leszármazottja — esetleg fia — volt az a Lőrinte nembeli János, aki gyermekét valamikor a XIII. század elején az ősről Lörintének nevezte el. János fia Lőrinte 1251-ben már nem tartozott az élők sorába. Testvére, Saul a Kaplony nembeli Zlaudus veszprémi püspök előtt folyó per nyomán ebben az évben adta ki Lőrinte vagyonából a Ják-nemzetségből származó özvegynek járó hitbért és a jegyajándékot.

47 Saul további szereplése a nemzetség emelkedését hozta magával. 1259-ben a veszprémvölgyi apácák tanújaként többedmagával esküt tett az apácák birtokperében.

48 1268-ban János nevű rokonával együtt tagja volt annak a tíztagú bírói testületnek, amely IV. Béla megbízásából az 1267. évi dekrétum szellemében felülvizsgálta Veszprém megyében a nemesek birtokpanaszait, és ítéletével visszaadta a kárvallottaknak azokat a nemesi földeket, amelyeket a várnépek, udvarnokok, királyi és királynéi népek vagy akármilyen kondicionárius népek tőlük jogtalanul elfoglaltak.

49 1270-ben pedig társaival fogott bíróként ítélkezett a Zala megyei Csumpkeszi (utóbb Gyulakeszi) és Tót falu (a későbbi Káptalantóti) lakóinak gyilkossági perében.

50 Saul 1268-tól comes címet