Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások

mantikus történetet kerekített az 1488. évi Veszprém megyei adószedésböl, egyenesen gazemberséggel és tolvajlással vádolja a szolgabi rákat. Népszabadság, 1970. december 6-i szám. Ugyanitt közli a lajstromból a 10. és 11. }5v és 6r) oldal fényképét. Állításával szemben Kovácsi János és Miskei György — teljes nevén Miskei Kontra György (PRT VIII. 539.) — szolgabírák Kovácsi, illetve Miske nevü birtoka 9, illetve 4 forint adóval szerepel a lajstromban. Vámosi Pál és Akai György szolgabírák viszont egytelkes nemesek voltak. Ezért adójuk Vámos és Aka egytelkes nemesei által fizetett 18, illetve 2 és fél forintos összeg része lehetett. A négy szolgabíró birtoka, illetve kúriája Kovács János kivételével a saját járásában volt. Kovács János faluja a járáshatár közelében, de már Miskei György járásában feküdt. Hidegkúti Farkas Antal alispán birtoka Felsöhidegkút volt (DL 46397.), amely öt forinttal adózott. Az 1488. évi megyei választott esküdtek közül Szentiváni Miklós, Bozsoki Tamás, Péterdi Albert és Hidegkúti Farkas László nevét ismerjük. PRT VIII. 538., DF 207947, 207948. (Pannonhalmi rendi levéltár, Capsarium 57. A2. no 1126. és H3. no 1127. Regesztájukat közli: Sörös: Bakonybéli regesták, 383—384.), DL 66635. Az első esküdt Szentiván nevü birtoka, ahol rokona, Szentiváni Márton is birtokolt (DL 45618.), összesen tíz forintot fizetett. Bozsoki Tamás adója minden valószínűség szerint az egytelkes nemesek lakta Bozsok másfél forintos adójának része volt. Péterdi Albert a Péterden adózó két egytelkes nemes egyike lehetett. Hidegkúti Farkas László esküdt, aki minden bizonnyal Hidegkúti Farkas Antal alispán rokona volt (DL 46397, 66635.), Farkas László néven Mencshely egyetlen adózó jobbágyportájának uraként szerepel az összeírásban. Vö. Csánki III. 270—271. Az természetesen elképzelhető, hogy az adószedők az adóköteles porták összeszámlálása kor itt-ott elnézőek voltak, illetve félrevezették őket. Ennek lehetőségét azonban nagyban csökkentette, hogy a dikátorok többedmagukkal — megyebeli segítőikkel — és a települések lakosságának a jelenlétében rótták ki az adót. 32. Néhány helynév elírása, mint például Mama, Thezer, illetve Hantha vagy Hanthe helyett Naman, Pezer, illetve Hamthe, viszont a megyében talán kevésbé ismerős másoló rovására írható. Hasonlóképpen öskü, Pere, Borszörcsök és Mesteri, esetleg Románd és Felsötakácsi szokásostól eltérő írásmódja is. 33. Ezek a következők voltak: Vámosi Pál járásában Alsó- és Felsöhidegkút, Akai Györgyében Nagy- és Kisbér, illetve Nagyés Kisréde, Kovácsi János járásában Kis- és Nagyjenő, Kis- és Nagyberzseny, Kamond és Felsőkamond, Töttös-, Kápolnás- és Mindszentiszkáz, Kisszőlős, Borsosgyőr és Nagyborsosgyőr, Görzsöny és Egyházasgörzsöny, Felső-, Kápolnás- és Alsótakácsi, Nagy- és Kisdém, illetve Kisgyimót, Miskei György járásában pedig Nagygyimót, Egyházas- és Homokbödöge, Tevel és Adásztevel, Nagy- és Kisalásony, Nagyszőlős, Bogdán és Kis bog dán, Ardó- és Nagyieveid, Ajka és Alsóajka, Csóta és Kiscsóta, illetve Kis- és Nagykolontár. A köztük levő távolság miatt nem volt településpár Teszér és Fenyőföteszér, Lak és Mezőlak, illetve Karakó- és Borszörcsök. Felsőnádasd értelemszerű párja: Alsónádasd vagy egyszerűen csak Nádasd bizonyára azért nem szerepel a lajstromban, mert nem volt adóköteles helység. 34. DL 45920. (Említi Szabó. Magyarország népessége, 106. 90. jzt.), Kovachich: Supplementum II. 266—268., DL 59802., Sopron szabad királyi város története. 1/6. Oklevelek és levelek 1482-töl 1520-ig. (továbbiakban: Sopron város oklevéltára) Közli Házi Jenö. Sopron, 1928. 121 — 124., A római szent birodalmi széki gróf Teleki család gyömröi levéltára, (továbbiakban: Teleki oklevéltár) Irta és összeállította Iványi Béla. Szeged, 1937. (az 1931-es év tévedés) 179— 180. Az utolsó oklevél regesztáját Iványi 1494. február 4-i dátum alatt közölte. Ez azonban nyilvánvaló tévedés. Hoiub: Zala megye, 291. az 1945 táján feltehetően elpusztult ugyanazon oklevél alapján állapította meg, hogy az 1495 őszén tartott szegedi országgyűlés adómegajánlását követően a „király december elején küldte szét a rovókat s egyben értesítette erről a megyéket". A kérdéses parancslevél tehát valójában 1495 decemberének elején kelt. Az 1495. évi őszi keltezést megerősíti, hogy a kincstartó 1495. október 25-én Szegeden kiadott levelében arról tájékoztatja a Szatmár megyei adószedőt, hogy az egyik birtokot a király a „jelen adó" alól mentesítette. DL 46327. Az oklevél 1494. évi keltezését elfogadja Mályusz Elemér: A magyar társadalom a Hunyadiak korában. A hűbériség és rendiség problémája, (továbbiakban: Társadalom a Hunyadiak korában) Mátyás király emlékkönyv születésének ötszázéves fordulójára. Szerk.: Lukinich Imre. I. Bp. (1940.J 431. 248. jzt. és Szabó: Magyarország népessége, 85—86. 35. A szentgáli és németi király vadászoknak 1495-ben 83 forint adóhátralékuk volt. Engel: Geschichte I. 131. A három település lakóira lásd Csánki III. 234, 243, 252. Vö. a 39. jegyzettel. 36. Bonis György: Hűbériség és rendiség