Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Solymosi László: Hospeskiváltság
ban IV. Béla király erősítette meg. 15 Dését viszont lakói kérésére 1261ben Erdély kormányzója, István királyfi, a későbbi V. István tartalmi átírásban hagyta jóvá. 16 Ritkán az is előfordult, hogy a királyi birtok népei a hospeskiváltságot sem közvetlenül a királytól kapták. Bald szepesi ispán 1298 júliusában kérésükre felmentette a szepesi várhoz tartozó ör (később Nagyőr) lakóit addigi szolgálatuktól, a Szepes megyei Esztergár falu melletti királyi vámhely őrzésétől, és hospeskiváltságban részesítette őket. A királyi jóváhagyás ezúttal sem maradt el. III. András még ugyanabban a hónapban (1298. július 20-án) átírta és megerősítette az őriek szabadságlevelét. 17 Hospeskiváltságot a városprivilégiummal ellentétben az uralkodók, illetve tisztségviselőik mellett egyházi birtokosok és magánföldesurak is adományozhattak népeiknek. 18 Olykor az is megesett, hogy az egyházi, illetve a világi földesúr népeit a király vagy tisztségviselője juttatta hospeskiváltsághoz. 19 Annak, hogy egyházi vagy világi földesúr hospeskiváltságot adjon népeinek, az volt a feltétele, hogy immunitással rendelkezzen, vagyis a megyei ispán és mások csaknem teljes kizárásával maga gyakoroljon joghatóságot szolgálónépei felett. Ennek birtokában aztán kiváltságolhatta, egyfajta — erősen korlátozott — immunitásban részesíthette népeit. 20 A kiváltságolás először a királyi, majd az egyházi és végül a világi nagybirtokon jelenik meg. Az időbeli eltérést a három birtoktípus eltérő társadalmi viszonyai magyarázzák. A világi nagybirtokon a XIII. század derekáig túlnyomóan szolgarendűek (servi) vagy szolga eredetű népek (libertini) éltek, s ők művelték meg a földesúr gazdaságát, a prédiumot. 21 A náluk jóval kedvezőbb életfeltételeket igénylő hospesek a XI—XII. században elsősorban a királyi birtokon telepedtek le. A zömében földműves és kisebbrészt iparűző bevándorlókat a királyi birtok szívta fel. 22 Az uralkodón kívül más birtokos — úgy látszik — ez idö tájt csak királyi engedéllyel fogadhatott földjére hospeseket. Színes úrnő a XII. század közepén rendelkezett a hospesek befogadásának és elbocsátásának jogával, de csak azzal a feltétellel, hogy hospesei szükség esetén a király hadába vonulnak. 23 Ilyen körülmények között érthető, hogy Benedek veszprémi ispán 1171-ben 12 birtokról intézkedő végrendeletében egyetlen hospesről sem tett említést. 24 Ugyanezt mondhatjuk Gut-Keled nembeli Márton comesnek és feleségének, Magdolnának a csatári monostor számára 1140 táján készített alapítólevele nyomán, sőt Iwachin miles és felesége 1199-ben, valamint Csák nembeli Miklós 1237-ben kelt végrendelete alapján is. 25 Kivételképpen azért a világi nagybirtokon is akadtak hospesek a XII. században. Nem kétséges, hogy Szines úrnő élt a hospesek felfogadásá-
