Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások

Mint említettük, ebben az évben az összeírt háztartásokra félforintos adót vetettek ki, és az egytelkes nemeseket, valamint feltehetően a települések bíráit nem adóztatták meg. Mivel a számadásban nincsen fél forintnál kisebb számra végződő tétel, az adózás egységes volt; mindenki egységesen fél forintot fizetett. Amennyiben tehát a tehetősebb zselléreket is megadóztatták volna, azoknak is ennyit kellett adniok. Az egységes adókulcs révén az adóösszegből könnyen kiszámíthatjuk az adózásra összeírt háztartások vagy porták számát. Veszprém megyében 1501 őszén az 1892 és fél forint adót kétszer ennyi, vagyis 3785 háztartásra vetették ki. Ennyi volt tehát a számadás végső összesítésében kitöltetlenül hagyott megyei portaszám. Az 1501. évi számadásban három tétel világítja meg a porta, a telek — sessio — és a félforintos egységekben kirótt adó viszonyát. Az első arról tájékoztat, hogy Zápolyai János 500 egynehány portát kitevő birtokán a dikátorok 253 forintot nem szedtek be. Eszerint a félforintos adót a portákra vetették ki. Bár a számadás a pontos portaszámot nem közli, az adóösszegből megállapíthatjuk, hogy 1501 őszén a Zápolyai birtok 506 portája nem fizetett a kincstárnak. Ezen a birtokon, amely Pápa mezőváros néven szerepel a számadásban, természetesen a pápai uradalmat vagy annak egy részét kell értenünk.

149 A másik részlet szerint Bakócz Tamás esztergomi érsek és Kamicsáci Horváth Márk Nagyszőlős, Berzseny, Dabrony és Kerta nevü birtokán a tűzzel elpusztított 76 telek után nem hajtották be a rájuk kirótt 38 forintot. Itt tehát a félforintos adó a telket terhelte. Abból, hogy a dikátorok az egyforintos adót portára vagy sessióra vetették ki, arra következtethetünk, hogy a porta és a sessio fogalmát szinonimaként használták. Hogy itt nem különbözésről, hanem éppen megfelelésről van szó, azt a számadás harmadik — idevágó — részlete egyértelműen megerősíti. Az 1501. évi számadás legértékesebb tétele arról tájékoztat, hogy a megyére kirótt 1892 és fél forint adóból 59 és fél forint azért maradt behajtatlanul, mert bizonyos dupla telkeket csak egy portaként engedtek összeírni. Az összadóhoz képest jelentéktelen tételből a félforintos kulcs alapján kiszámíthatjuk, hogy a dikátorok mindössze 119 dupla telket találtak a megyében. Az adószedők ez alkalommal is az általános elvet kívánták érvényesíteni: egy telket egy portának akartak számítani. De az adózók saját jól felfogott érdekükben 119 esetben megakadályozták ezt, és a dupla telkek után is csak annyi adót voltak hajlandók fizetni, amennyi egy porta után járt. Ezek a különös telkek minden valószínűség szerint olyan szomszédos, illetve osztott telkek lehettek, amelyek lakói közös portán át közle-