Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások
repelnek, akiknek minimum egy adóköteles portájuk volt. Az ennél kisebb birtokosok és birtokok (malmok, rétek, majorok stb.) magától értetődően kimaradtak az összeírásból, amelynek természetesen nem lehetett célja, hogy a későbbi földkönyvek vagy a modern telekkönyvek mintájára rögzítse a megye birtokviszonyait. A másik fontos tudnivaló, hogy az adóköteles háztartások — mint meggyőződhettünk róla — különböző gazdaságot: eltérő teleknagyságot (egész- vagy résztelket) és eltérő nagyságú telki tartozékokat foglaltak magukba. Ezért az adólajstrom alapján voltaképpen nem a megye birtokviszonyait, hanem a megyei települések, birtokok és főként az adóköteles porták földesurak közti megoszlását mutathatjuk be. Az értékes adólajstrom az 1488. őszi állapotnak megfelelő birtokviszonyokat sajátosan tükrözi: a megye birtokviszonyait döntően meghatározó földesurak adóköteles portáiról, illetve az egytelkes nemesi portákról tájékoztat. A róluk készült pillanatfelvétel kétségkívül teljes, de a tájékoztatás módja helyenként nehezíti az adóköteles porták megoszlásának bemutatását. Arról van szó, hogy az adólajstrom 15 településben nem különíti el az egyes földesurak birtokát.' 4 Ennek nyilván több oka lehetett. Néhány esetben bizonyára a rokoni közös — osztatlan — tulajdon magyarázza, hogy miért szerepel több birtokos, vagyis több családtag egy adótétellel. Máskor — különösen, ha egyházi és világi földesúr szerepel együtt — ez a magyarázat nem állja meg a helyét. Valószínű, hogy ilyenkor a másoló hely- és időtakarékosság miatt vonta össze az egymás után következő tételeket. Ez a szempont érvényesülhetett a rokon Szentiváni Miklós és Márton esetében is, akik az összeírásban közös adótétellel fordulnak elő, noha tudjuk róluk, hogy szentiváni jobbágyaikat egyénileg birtokolták. 7 ' Ez a körülmény feljogosít bennünket arra, hogy osztatlan vagy ilyennek látszó tulajdon esetén is — amennyiben erre mód nyílik — megosszuk a portákat a tulajdonosok közt. Sajnos, az összevont adatok szétválasztására alig van lehetőség. Szentkirályszabadja és Jutás két-két portáját ,,közösen" birtokló egyházi és világi személyek mindegyikének nyilvánvalóan egy-egy portája volt. Hasonlóképpen osztódott Inota és Péterd falvak esetében is a két világi földesúr tulajdonaként szereplő két porta. Másutt legfeljebb közelítő értékek, esetleg átlagok számíthatók, melyek szükség esetén körültekintő — más forrásra épülő — becsléssel tovább pontosíthatók. Szerencsére az összevonás kevés portát érint, s az összevont adótételek zöme tíznél kevesebb portára vonatkozik. Az adólajstrom ilyen feltételek mellett is jól feldolgozható; az összevont adatok helyenként középértékek számítását, maximális és minimális értékek közlését teszik szükségessé.
