Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Magyar Eszter: A királyi erdőkezelés kiváltságolt népcsoportjainak továbbélése a bakonyi erdöispánság területén

gyához, amely a volt erdöispánságok népeinek sajátos, az egységes jobbágyosztály helyzetétől eltérő alakulását vizsgálja a királyi birtokokon, az erdöispánságok felbomlása utáni évszázadokban. A vizsgált két erdőispánság gazdasági-társadalmi fejlődése és intézményeinek alakulása már a 13. században sem volt azonos, így természetesen az itt élő szolgálónépek utódainak sorsában is eltérések keletkeztek. A 14. század elején a bakonyi erdöispánság területéből a kolostorok számára igen korán kihasított birtokokon kívül három nagy várbirtok jött létre, a cseszneki, a bátorkői és az ugodi. A 15. század elejére szinte valamennyi korábbi királyi erdőóvók által lakott település egyházi vagy világi földesúri birtokba került, így Tevel, Löd, Bódé stb. Az 1488-as összeírás idejére a volt bakonyi erdöispánság területén már csak három falu volt részben vagy egészben királyi birtok.

28 A falvakkal együtt eladományozott erdőőrökre a felbomlóban lévő ispánságnak már nem volt szüksége, az erdőőrök valószínűleg földesúri jobbággyá lettek, bár töredéküknek az új birtokosok eredeti foglalkozását is hasznosíthatták. A magántulajdonba került volt királyi erdőket ugyanis a birtokosok a Bakony területén is saját erdőőrökkel védték. 1383-ban a bakonybéli apátság Ethey nevű birtokán a famulus erdőőri teendőket látott el, az apátság erdejében fát vágó és tetten ért ajkai jobbágyok Ökreit lefoglalta, ami ebben az időben az erdöőr feladata volt.

29 Az essegváriak Becse birtokán az erdőőrt pedig az Ajkay nemesek halálosan megsebesítették 1394ben.

30 A királyi erdőuradalom a Bakony királyi birtokban maradt leghatalmasabb erdőségeire, Szentgál vidékére húzódott vissza, ezt az adatok híján közelebbről körül nem határolható területet hívták a 14. és 15. században ispánságerdőnek ,,silva spansag",

31 majd a 16. századtól Királybakonyának. Az erdőség határa délen egészen Szentkirályszabadjáig terjedt. A királyi erdöispánság gazdasági teendőit ellátó népességet, az erdőőröket és vadászokat erre a leszűkült területre kellett koncentrálni, az itt élő, eredetileg más szolgálatot ellátó királyi szolgálónépeket tehát új szolgálatra, pohárnokból vadász tevékenységre irányították át. Az itt lakók szolgálatának a megváltoztatása valószínűleg 1281 után történt meg, 1281 és 1328 között. 1281-ben még a Szentgálon birtokos pécselyi nemesek birtokát határolják el a szentgáli pecérek földjétől,

32 1322-ben pedig már a pohárnokokból (esetleg kádárokból) átminősített királyi vadászok kapnak Károly Róberttől bíráskodási kiváltságlevelet. Lehetséges, hogy a királyi condicionáriusok áttelepítésére, összetelepítésére is sor került.

33 I. Károly 1326-ban cserélte el Csesznek várát a Csákokkal, a bakonyi ispán tisztét pedig ezután már 1332-ben és a későbbiekben is többnyire a