Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Magyar Eszter: A királyi erdőkezelés kiváltságolt népcsoportjainak továbbélése a bakonyi erdöispánság területén
A 13. század végi nagy társadalmi átalakulások idején a zólyomi erdöispánság területéből Turóc, Zólyom és Liptó vármegye lett. A pilisi és a beregi erdöispánság is vármegyeként élt tovább. A bakonyi erdöispánság Veszprém vármegye, a sárospataki Abaúj vármegye területébe olvad be. 23 Az erdei foglalkozást üzö királyi szolgálónépek pedig a többi szolgálónépi szervezethez hasonlóan beolvadtak a királyi birtokok jobbágyságába, előkelőik, jobbágyaik egy részének útja a köznemesség közé vezetett. A szolgálónépek köz-rétegének csak egy igen szűk csoportja tudott erre az útra lépni a királyi szerviensek sorába kerülés révén. Közöttük azonban feltűnően nagy számban találhatók volt erdőörök, vadászok és halászok. A felemelkedés alapja igen sok esetben katonáskodás során véghezvitt haditett volt, mind az erdöispánsági, mind az egyéb szolgálónépek esetében. A tatárjárás vagy a hódtavi csata után pl. ugrásszerűen megnövekedett az erdöőr és halász eredetű szolgálónépek nemesítése. Ekkor szereztek nemességet az Asgut királyi erdő őrei, a Sáros megyei Nyás falubeli erdőőrök, Jurk fia Dénes radványi halász stb. 24 Előfordult az is, hogy az oklevél közelebbről meg nem nevezett szolgálattal indokolta az adományozást, pl. II. András 1231-ben Zólyomban tett szolgálataiért adott nemességet és földet a hodászok falujában Semei fia Beharnak. 25 Az erdész szakirodalomban, amely a szentgáli királyi vadászok kollektív nemességét a kora középkorba vetítette vissza, az a felfogás is megtalálható, hogy a magyar társadalomban az erdő és az erdővel kapcsolatos foglalkozások megkülönböztetett tiszteletet élveztek, ez az oka az erdőispánsági szolgálónépek gyakrabban előforduló felemelkedésének. 26 Borosy a jelenséget azzal magyarázta, hogy bár az erdöőr és vadász condiciójú szolgálónépeknek a katonáskodás nem volt kötelessége, de mivel szolgálatukat feltehetően lóháton látták el, és a fegyverhez is értettek, alkalmanként könnyebben bevonhatták őket a katonáskodásba és szerezhettek nemesítést indokló hadi érdemeket. 27 A gyakrabban előforduló nemesítéshez hozzájárulhatott még az említett népelemek szolgálatának személyes jellege, az udvari vadászatok alkalmával az erdöőr, vadász, halász népesség könnyebben kerülhetett személyes kapcsolatba az udvartartással, társadalmi helyzetükből való felemelkedésre az alapvetően katonáskodó őrökön, íjászokon kívül nagyobb volt az esélyük, mint a mezőgazdasági termelést folytató szolgálónépeknek. A szolgálónépek közül egyéni nemesítés alkalmával kiemelkedett elemek az egységes köznemesi rendbe olvadtak be, és már semmi nem kötötte őket volt foglalkozásukhoz és királyi szolgálónép mivoltukhoz. További sorsuk nyomon követése már nem tartozik a jelen dolgozat tár-
