Mayer László - Kóta Péter (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2017/2 (Szombathely, 2017)
Pál Ferenc: Magyar Domonkos rendtörténet 1.
2017/2 Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények egy könyv, úgy a gyűjtemény ki is adatta azt, és már szép sorban meg is jelent négy kiadvány, mégis a sorozatból az első még váratott magára. Az elsőség jogát ugyanis a szerkesztők az „Implom-kötet” számára tartották fenn. A megjelent, már ránézésre is impozáns kötet hatalmas feladatot adhatott a szerkesztőknek. Mint azt a szakmai bevezetőből megtudhatjuk, az 1500 gépelt oldalnyi kézirat mintegy 7500 lábjegyzetet tartalmaz. Annak egységesítése önmagában is komoly kihívást adhatott, éppen ezért a források ellenőrzésére a szerkesztők már nem is vállalkozhattak. A mű méretétől függetlenül egy kicsit torzó maradt, az utolsó fejezet utolsó oldalainál megszakadt, s így annak jegyzetanyaga sem készült el. Ennek ellenére az opus lényegét tekintve teljesnek mondható. A könyv előszavában a szerkesztők lényegre törően ismertették Implom Lajos életútját, a kézirat keletkezéstörténetét, illetve a szöveg kiadásának szempontjait. Nyilvánvalóan ilyen esetben, amikor a szerző a munkája kiadását már nem érhette meg, ez végtelenül kényes, nehéz feladat. A jó szerkesztőben ekkor minden egyes lábjegyzetnél, minden elgépelésnél fel kell merülnie a kérdésnek, vajon mit akarhatott a szerző? Aki kézbe veszi a kiadott kéziratot, úgy véljük, maga is könnyedén megállapíthatja, Drimmer László és Zágorhidi Czigány Balázs ennek szellemében dolgozott. Az összesen 712 (!) oldal terjedelmű munka, gyakorlatilag egy olvasmányosan megírt adatbázis. Implom Lajos hihetetlen nagy munkát végzett, a teljességre törekedett, s ezt a komplettséget a források széles körű felhasználásával és bemutatásával kívánta elérni. Örömteli, hogy e teljességbe beletartoztak az apácák és a harmadrend története is, ami nagyon helyes, hisz ennek nemcsak rendi, hanem - Árpádházi Szent Margit kapcsán - köztörténeti jelentősége is van. A szakértőnek éppen a mű adatgazdagsága miatt fájó hiány, hogy a kötethez nem készült személy- és helynévmutató. Nyilvánvalóan egy ekkora opusnál ez hallatlanul nagy munka lett volna, s valóban egyet kell értenünk a szerkesztőknek azon elvével, hogy ez jelentősen megnövelte volna a kötet amúgy is hatalmas terjedelmét. Elfogadjuk, sőt ötletesnek találjuk az a gondolatot is, miszerint egy honlapon (www.dominicana.hu) elérhetővé válik a betördelt szöveg, amelyben egyszerű kereséssel könnyedén megtalálhatjuk majd a minket érdeklő információt. Egyetlen kritikai megjegyzésünk ezzel kapcsolatban csak az, hogy az oldalon a szöveg egyelőre nem érhető el. Ez a hiány azonban pótolható, s így bátran kijelenthetjük, hogy a vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjteménynek ez a hatalmas és sikeres vállalkozása nagy valószínűséggel nemcsak a domonkos rend kutatását fogja előrelendíteni, de a rend vasvári jelenléte okán, a megyénk középkorkutatásához is nagyban hozzá fog járulni. 8i
