Mayer László - Kóta Péter (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2017/2 (Szombathely, 2017)
Murber Ibolya: A szentgotthárdi fegyvercsempészés mint a magyar szövetségépítés próbája
Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2017/2 Az osztrák vezetés tartott attól, hogy a vagonok visszavétele nemzetközi bonyodalmat okozhat, amely meghoszszabbíthatná a katonai ellenőrzés időtartamát, vagy szigoríthatná az ellenőrzési gyakorlatot. A kancellár nemleges válaszát még azzal is alátámasztotta, hogy „ha a vagonokat visszavette volna, az a royalista körökben oly vitát idézett volna elő, amelyet Magyarországon biztosan zokon vettek volna.”35 Az osztrák vezetés jóindulatának jeleként Seipel január végén ismételten fogadta Ambrózyt és kifejtette, hogy miután Magyarország ragaszkodik az álláspontjához, az osztrák vezetés „tudomásul veszi, hogy árukicserélés nem történt”.36 * * * A fegyverszállítás nyilvánosságra kerülésével sem az olasz, sem a magyar vezetés nem számolt, így nem is készültek közös forgatókönyvvel. A beavatott legfelsőbb olasz vezetés igyekezett - a nemzetközi presztízsveszteség elkerülése végett - az ügytől elhatárolódni. Nem csak nemzetközi fórumokon, hanem a magyar vezetéssel szemben is kinyilvánította, hogy nem kívánja a felelősséget megosztani, noha a háttérből törekedett az ügy mihamarabbi elsimítására. Khuen-Héderváry Sándor (1881-1946), a külügyminiszter állandó helyettese ezt úgy értelmezte, hogy „Olaszország a kulisszák mögött támogat bennünket, a nyilvánosság előtt azonban szeretne magunkra hagyni.”37 A római magyar követségen keresztül a magyar külügyi vezetés igyekezett elsősorban a feladót illetően informá-35MNL 0L к 64. 1928. 35a 41t 101/1928. Becs, 1928. január 28. 36MNL OL К 64.1928. 35a 41t 101/1928. Becs, 1928. január 27. 37MNL OL К 64. 1928. 35a 41t 155/1928. Bp., 1928. január 24. ciókhoz jutni. A római vezetés nem kívánt igazolást kiadni arról, hogy a szállítólevélben megjelölt veronai cég nem létezik, mert azt a rendőrségnek kellett volna kiállítania, amelynek bevonását el kívánta kerülni. Az igazolás helyett egy olyan, a veronai állomásfőnök által kiállított papírt helyeztek kilátásba, amelyben rögzítésre került, hogy a feladó másodszori felszólítás ellenére sem jelentkezett.38 A római hivatalos álláspont szerint hatóságilag nem ellenőrzik a fegyverkivitellel foglalkozó cégek üzleteit, ezért az olasz állam nem is vállal ilyen esetekben semmilyen felelősséget.39 Walkó Lajos (1880-1954) külügyminiszter február végén kifejtette, hogy „a feladó kérdésében a felelősség csakis Olaszországé”.40 Az olasz vezetés továbbra is a háttérben maradva, diplomáciai kapcsolatai révén azért mégiscsak igyekezett a nemzetközi visszhang lecsendesítésében közrejátszani. Január végén Seipel ugyan ismét visszautasította a vagonok Ausztrián át történő visszaszállítására vonatkozó magyar kérelmet. Az olasz kormány azonban hajlandónak mutatkozott a magyar érdekekre tekintettel az intervencióra.41 Január 24-én Grandi és Ногу András (1883- 1971) római magyar követ tárgyaltak a teendőkről és együttesen megállapították, hogy egy esetleges vizsgálat „nemcsak a kisantant politikai sikerét jelentené, (...) de precedenst teremtene a jövőre” is.42 Seipel az olasz intervenció ellenére sem engedélyezte az ausztriai 38MNL OL к 64. 1928. 35a 41t 637/1928. Bp., 1928. február 17. 39MNL OL К 64. 1928. 35a 41t 32/1928. Becs, 1928. január 14. 40MNL OL К 64. 1928. 35a 41t 160/1928. Bp., 1928. március 23. 41MNL OL К 64. 1928. 35a 41t 98/1928. Róma, 1928. január 27. 42 Karsai, 1967.130-131. p. 46
