Mayer László - Kóta Péter (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2017/2 (Szombathely, 2017)
Gál József: Fél évszázada halt meg Németh Mária (1897 - 1967). A drámai szoprán emlékezete
2017/2 Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 32 szerepét - bizonyára a teljes repertoárját - sorolta föl. Mások, például Thurzó Gábor28 és Boros Attila29 kevesebbel is „megelégedtek.” Annyiban azonban valamennyien egyetértenek, hogy elsősorban Verdi (Aida, Álarcosbál, Don Juan, Traviata, Trubadúr) Mozart (Szöktetés a szerájból, Varázsfuvola) Puccini (Tosca, Turandot) alkotásainak főszerepében páratlan alakítást nyújtott. Szintén fontos szerepeként említik Wagner (Bolygó hollandi) Elisabeth, R. Strauss (Salome), Bellini (Norma), Goldmark (Sába királynője) hősnőinek „megszólaltatását”. Barátnője, Hunyady-Fekete Mária a Magyar Rádió Pécsi Stúdiójában 1968. december 29-én elhangzó emlékezésében kiváló, nagy hatást kiváltó Bolygó hollandi Senta-járól emlékezett meg.30 A méltatások szinte mindig felsőfokban ünnepelték, a 30-as évektől neve helyett már szinte szinonimaként a „nagy énekesnőt” emlegette a sajtó. 1925-ben - a mindig nagy sikert arató Norma szerepében történt fellépését - a Színházi Élet e szavakkal értékelte: „... a siker középpontjában Németh Mária állott. Bellini dalműve nem egyéb: keret egy csodálatos, hasonlíthatatlan szerephez, amely alkalmat ad arra, hogy minden kvalitását kiragyogtassa az operai primadonna. Hálás szerep ez annak, aki hősnő és koloratúra énekesnő egy személyben. Akinek lelkében szenvedély és ellágyuló érzelmesség egykép visszhangra lel. Akinek érces hangja töretlenül elbírja... a melódiák pátoszát, de amellett oly könnyedén száll magasba, mint a pacsirta. Szilaj lélek és csiszolt szerep kell ehhez a szerepnek az elénekléséhez. 28 Thurzó Gábor: Németh Mária hazajött. = Élet és Irodalom, 1979. jan. 13. (továbbiakban: Thurzó, 1979.) 13. p. 29 Boros Attila: Száz éve született Németh Mária. = Operaélet, 1997. 2. sz. (továbbiakban: Boros, 1997.) 8-9. p. 30Madáchy, 1980.30-31. p. Akiben minden megvan, megtalálja méltó jutalmát, ha elénekli Norma áriáit. De akiből csak egy is hiányzik e képességek közül, arról ez a szerep lerántja a leplet. Németh Máriában minden megvan.”31 Feledhetetlen szerepei közé tartozott a Tosca. 1931. májusi fellépését a Magyarság így méltatta: Budapesten először énekelte ezt a szerepét, amelyben teljesen „megtalálta önmagát... Nehéz ugyan valami jobbat, különbet elképzelni a művésznő eddigi teljesítményeinél, a mai tapasztalatok után azonban azt kell mondanunk, hogy a tökéletesnek is van fokozása. Nem lehet beszámolni róla szuperlatívuszok nélkül. Ahogyan az édes Puccini melódiák leolvadtak, a párbeszédek könnyed mondatai leperegtek ajkáról az az éneklés művészetének legtetejét jelenti. Ahogy a tragédiát jelenetről jelenetre kifejlesztette, utobó lépésig lélektani megokolással alátámasztotta, a színjátszás mesterét mutatta. Tomboló sikere volt."32 A kritikákból az elmarasztalás sem maradt ki, ez azonban inkább politikai felhangú volt. A revizionista kívánalmaknak azért nem felelt meg néhány kritikusnak az énekesnő előadása, mert magyar volta ellenére nem magyar nyelven énekelte szerepeit. 1926-ban a Magyarság kritikusa azért marasztalta el az énekesnőt, mert a Parasztbecsület Santuzzáját nem magyarul énekelte, még csak nem is olaszul, hanem németül, még akkor is, mikor Mascagni vezényelte az operát, majd hozzátette: „Zeneileg is több hibát követett el, nem jól intonált." A Pesti Hírlap megrovásra ítélte az énekesnőt.33 * 1930 áprilisában, a Városi Színházban németül énekelte Santuzza szerepét, amit „ha-31 Amáliától Normáig. = SzÉ, 1925. 29. sz. 20. p. 32 m. i.: Németh Mária Toscaja. A Városi Színház előadása. = Magyarság, 1931. máj. 9.12. p. 33 Bélái Izor: Németh Mária a Városi Színházban. = PH, 1926. jan. 22.11. p. 9
