Mayer László - Kóta Péter (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2017/1 (Szombathely, 2017)
Pál Ferenc: "Írtam a nehéz fogság alatt" Szemelvények Pál Ferenc 1. világháborús hadifogoly versfüzetéből
„ÍRTAM A NEHÉZ FOGSÁG ALATT” SZEMELVÉNYEK PÁL FERENC 1. VILÁGHÁBORÚS HADI FOGOLY VERSFUZETEBOL Pál Ferenc APál család közös emlékezetében mindig élt egy napló, „öregapánk naplója” amelyből időről-időre a család idősebb tagjai idéztek, szavaltak. Családi összejöveteleken elő- meg előkerültek azok a történetek, amelyeket az egykori 1. világháborús hadifogoly mesélt fiának, Pál Lászlónak, s amelyeket aztán ő is továbbadott gyermekeinek.1 A napló az évtizedek során rejtélyes módon eltűnt, és csak sejteni lehetett, hogy múzeumba került. Az 1. világháború centenáriuma kapcsán a Smidt Múzeum és Savaria Múzeum munkatársai komoly erőket mozgósítottak, hogy a világháborús emlékeket felkutassák. Ekkor került elő az évtizedeken keresztül csak a szóbeszédekben élő dokumentum, egy szürke, katonai mellényzsebben elhelyezhető, keménytáblás füzet, amelyre valaki ákombákom stílusban, egy kis házat rajzolt.2 Az 1. világháborúban - Für Lajos (1930-2013) kutatása szerint - 4 millió hadbavonult közül mintegy 2,5-3 millió lehetett paraszti származású, azaz 1 Pál László (szül. 1940) a szerző édesapja, Pál Ferenc (szül. 1892) pedig a nagyapja. 2 A napló jelenlegi őrzési helye: Smidt Múzeum, S.Ve. 74.175.1. a 10-11 milliós paraszti társadalomnak legalább a negyede a frontra került.3 Azzal, hogy ezek a fiatal emberek elhagyva családjukat, otthonaikat, komoly áldozatot hoztak, másfelől azonban hatalmas távolságokat jártak be, nagy élettapasztalatra, tudásra tettek szert. Ebbe a milliós tömegbe tartozott, Pál Ferenc is, aki 1892. február 4-én, Zanaton született. Szülei, Pál József és Kiss Rozália, összesen nyolc gyermeket neveltek fel. Ferenc, a kovácsmesterséget kezdte el kitanulni egyik sógoránál, a nemesbődi kovácsnál. Á háború kitöréskor két fiútestvérével szinte azonnal „berukkolták”. Egyik bátyja, Lajos az 5. tábori ezredhez, másik bátyja József, feltehetőleg a 83-as gyalogezredhez került. Mindketten az olasz fronton szolgáltak. Ferencet a komáromi 6-os vártüzérekhez sorozták be, s mint ilyen Przemysl (ma: Przemysl, Lengyelország) várába került. A negyedik fiúgyermek, fiatal kora miatt, otthon maradhatott. A három bevonult mindegyike - ki előbb, ki később - hazatérhetett. Przemysl várát az oroszok gyakorlatilag kiéheztették. 1915. március 19-én 3 Bírd Friderika - Für Lajos: Búcsú a parasztságtól. 1. köt. Történelmi esszé. Bp., 2013. 306. p. 29
