Mayer László - Kóta Péter (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2017/1 (Szombathely, 2017)

Rudolf Kropf: Az 1776. és az 1777. évi Vas vármegyi cigányösszeírások. A népességi, nembeli és életkori adatok, valamint a névanyag statisztikai vizsgálata. 2. rész

Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2017/1 A családok száma Kőszegi járás Kemenesaljái járás Németújvári járás Tótsági járás Összesen 1776 1777 1776 1777 1776 1777 1776 1776 1777" 1 68,0 74,6 66,7 60,8 78,8 76,2 93,2 76,1 72,1 2 22,7 14,3 15,6 15,7 15,2 13,9 4,5 15,7 14,4 3 6,7 9,5 11,1 11,8 2,0 6,9 2,3 4,9 8,8 4 1,3-4,4 7,8 1,0 1,0 1,5 2,3 5--2,2 3,9 1,0--0,8 0,9 6---1,0--0,4-7-­­-1,0 1,0-0,3 0,5 8 9 1,3------0,3-10------­-11 12 13-1,6 ------0,5 __ 1,0 __ 0,5 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 ‘A Tótsági j árás nélkül 7. táblázat A Vas vármegyei települések %-os aránya a bennük lakó romacsaládok száma szerint járásonként, 17761777. adatfelvétel történt, valamennyi a Ke­menesaljái járásban. Itt 1776-ban mind a 72,1777-ben pedig mind a 88 család élén férfi állt. 1776-ban egy férfit és egy nőt - mégpedig eltérő családnévvel - közö­sen említettek a Kőszegi és a Németújvári járásban, és „relicta”-nak nevezték őket. Az 1777. évi összeírásba az özvegyek és a „relicta”-k mellett négy párt is fel­vettek. Hármuk estében - egy-egy Pin­­kamindszenten, Vasalján és Szent Kata­linban (ma: St. Kathrein im Burgenland, Ausztria) - a férfi vezetékneve mellé az „uxor”, azaz feleség szót, a negye­dik, Náraiban regisztrált párnál pedig „uxor verő”, vagyis a „valóban feleség” szavakat illesztették. Miután minde­gyik esetben a férfi és a nő vezetékneve eltért egymástól, vélhetőleg össze nem házasodott párokról lehet szó. Az 1777. évi adatfelvétel során a Né­metújvári járásban, Körmenden regiszt­ráltak egy özvegyembert is, ugyanakkor az összeírásban egyetlen további öz­vegy férfi sem található. Az özvegyasszonyokat, vagyis a „re­­licta”-kat és „uxor”-nak nevezett páro­kat csaknem mindig egy férfi „képvise­lete”. Arról lenne szó, hogy a család feje egy közeli rokon vagy éppen egy fivér volt? Az összeírások e kérdésre nem ad­nak választ, miután nem neveznek meg sem további férfi rokonokat, sem fele­ségeket vagy női hozzátartozókat. A romák gyermekei VI. Károly, Mária Terézia és II. József elő­írták, hogy a romacsaládoktól gyerme­keiket 4, illetőleg 5 éves koruktól el kell venni és nevelésre más uradalmak ke­resztény családjaihoz át kell adni. Vas vármegyében a fiúk és leányokról szóló, 1776-ban és 1777-ben készült adatfelvé­telek három csoportba sorolhatók: 1.) Azok a kerületek, amelyekben a vár­megyei tisztviselők a roma gyerme­keket több-kevesebb pontossággal regisztrálták, a gyermekelvételek nyoma nélkül. Példaként 1776-ból a Kőszegi járás 1. kerülete és a Keme­nesaljái járás 1. kerülete, 1777-ből 14

Next

/
Thumbnails
Contents