Mayer László - Kóta Péter (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2017/1 (Szombathely, 2017)
Rudolf Kropf: Az 1776. és az 1777. évi Vas vármegyi cigányösszeírások. A népességi, nembeli és életkori adatok, valamint a névanyag statisztikai vizsgálata. 2. rész
2017/1 Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények A családok száma Kőszegi járás Kemenesaljái járás Németújvári járás Tótsági járás Összesen 1776 1777 1776 1777 1776 1777 1776 1776 1777' 1 51 47 30 31 78 77 41 200 155 2 17 9 7 8 15 14 2 41 31 3 5 6 5 6 2 7 1 13 19 4 1 2 4 1 1-4 5 5-1 2 1--2 2 6---1 --1 -7--1 1-1 1 8 9 1-----1-10 11 1------1 12 13----1--1 Összesen 75 63 45 51 99 101 44 263 215 *A Tótsági járás nélkül 6. táblázat A Vas vármegyei települések a bennük lakó romacsaládok száma szerint járásonként, 1776-1777. számítva, ha valaki özvegyasszony stb. gyámja volt. A nagycsaládok jelentőségét és szerepét az összeírásokból csupán egy régióban összegyűjtött családnevek alapján lehet vizsgálni. Mindkét összeírásban - a Tótsági járás kivételével - a férfiak mellett a gyermekes vagy gyermektelen özvegyaszszonyokat, az egyedülálló nőket, illetőleg a „relicta”-kat, azaz a hátrahagyottakat és ritkán a feleségeket („uxor”) egy férfival együtt neveztek meg. Nőt önálló családfőként csupán három - 1776-ben két, 1777-ben egy - alkalommal említenek az összeírások. Mindhárom nő gyermekkel, de férfiúi védelem nélkül élt. Az özvegyek adatait a két összeírás során különböző módon rögzítették:- Egy férfi - aki vélhetően a gyám volt - nevéhez, miközben az özvegy nő neve nem olvasható, a „vidua”, azaz özvegyasszony szót írták. Ez 1776-ban hét, 1777-ben pedig hat esetben fordult elő.- Mindkét összeírásban az özvegy nők neve mellett mindig egy férfié is szerepel, de más családnévvel és a „vidua”, azaz özvegy szó hozzáfűzésével. Az özvegyasszonyok gyámjai valószínűleg valamelyik közeli rokon személyek lehetettek. A legtöbb megözvegyült asszony Körmenden keresett menedéket. E hat özvegyasszony családjai a körmendi romacsaládok 46,1%-át tették ki 1776-ban, míg ugyanezen szám 1777-ben hét (53,8%) volt. Az 1776. évi cigányöszszeírás összesen kilenc özvegyaszszonyt említ névszerint, akik közül kettő Körmenden lakott. 1 évvel később a Németújvári járásban már 11 özvegyet regisztráltak, akik közül hét (63,6%) élt Körmenden. Egy másik, az összeírások névvel említett csoportját képezték „relicta”-k, a hátrahagyottak, akiknél a „relicta” szó - csakúgy mint az özvegyek esetében - a családnevük után olvasható. Miután a hátrahagyottakat közvetlenül az özvegyek után sorolták fel, lehet, hogy ők az árvák voltak. A „relicta” szót mindig a férfi vezetéknevéhez illesztették, anélkül, hogy a nőt megnevezték volna. 1776-ban öt, 1777-ben három ilyen 13
