Mayer László - Kóta Péter (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2017/1 (Szombathely, 2017)
Feiszt György: A helytörténész "hű-ha" élményei. Beszélgetés Kuglics Gáborral
2017/1 Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények Könyvtári kutatásaim során hírlapok, folyóiratok százait néztem át. Jól esett olvasni a falumról megjelent újságcikkeket. Ezek legtöbbször már-már elfeledett történéseket idéztek fel, viszont mindig jelen időben, az adott kor adott eseményeiről és embereiről fogalmazódtak. Ez adta az ötletet, hogy csokorba szedve közzétegyem őket. Aki a könyvet végiglapozza, visszacsöppen a régebbi korokba. A történések kronológiája mentén ugyanis nem haszon nélkül való megtapasztalni, hogy a korabeli újságírók miként fogalmaztak, milyen szóhasználattal igyekeztek „eladni” az akkori szenzációkat. Nem meglepő, hogy a cikkekben vannak pontatlanságok, félremagyarázások, sőt még rosszindulat is, mert ilyennel is találkoztam. Természetes az is, hogy mint minden forrást, az újságot is kritikával kell kezelni. Ha a cikkeket nem feltétlenül csak helytörténészi szemmel olvassuk, akkor láthatjuk azt is, hogy a hasonló eseményekről szóló tudósításokban miként változott a nyelvezet a 20. század végi, vagy akár a két világháború közötti évtizedek sajtójában. Helytörténeti szempontból azonban mindenképp azt tartom a legfontosabbnak, hogy ezekben az írásokban a település ma élő lakosainak ősei, felmenői jelennek meg. Ez még akkor is érdekes és tanulságos, ha adott esetben kocsmai verekedésről, tyúklopásról, tűzesetről, betörésről és egyéb, nem feltétlenül dicsekvésre méltó cselekedetekről olvashatunk. Térjünk vissza arra a mondatodra, hogy „Helytörténeti klub működik Püspökmolnáriban”, ami feltétlenül örömteli esemény, mert sajnos azt tapasztaljuk, hogy a helytörténet a falvakban napjainkban kikerült az érdeklődés homlokteréből. Tapasztalatom szerint mindenképp kell egy a szerveződést elindító, élményt adó esemény, ami összehozza az embereket. A találkozások beszélgetéseket indítanak el, amelynek során rokoni kapcsolatok derülnek ki, fényképek kerülnek elő, és az addig ismeretlen emberek kilétére egyszerre fény derül: „hiszen ez az én nagyapám, az meg a Feri sógor!” Ez azután előhozza az emlékeket, megadja a további kutatni való témákat. Mi lesz a következő ülés témája? Most januárban a doni áttörés évfordulója adja az apropót. A falu 2. világháborús hősi halottairól fogunk megemlékezni, de természetesen szóba kerülnek majd, mert sajnos sokan vannak, a 2. világháború többi községi áldozatai is. A szenttamási templom falán elhelyezett hősi emléktáblánál találkozunk, azt követi majd a beszélgetés, átnézzük a családi archívumokban őrzött régi fényképeket. A későbbiekben tervben van még építészeti témájú előadás (a helyi népi építészetről, továbbá az egykori kastélyról) egy faluból elszármazott építész klubtag közreműködésével, vagy a már üresen álló malomépület megtekintése. Van tehát jövője a hon- és helyismereti tevékenységnek? Egy közelmúltban lezajlott tanácskozáson, amikor ez szóba került, szót kértem, és azzal kezdtem a hozzászólásomat, hogy „ami az interneten nincsen fent, az nincs”. Ezzel persze vitát váltottam ki. Hamarosan tisztáztuk, hogy itt nem a forrásokra gondoltam, hanem arra, hogy az információ miként jut el leghatékonyabban az emberek-9
