Mayer László (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2016/2 (Szombathely, 2016)
In memoriam - Egy őrálló emlékére. Dr. Papp Vilmos (1932 - 2016)
] IN MEMORIAM EGY ŐRÁLLÓ EMLÉKÉRE DR. PAPP VILMOS (1932-2016) Balogh Péter A közelmúltban eltávozott a minden élők útján egy őrálló, aki évtizedeken át szinte az Őrség élő lelkiismerete volt. Foglalkozására nézve lelkipásztorként ismerték, de ő többet jelentett annál! Papp Vilmos nem az Őrségben született, hanem Budapesten 1932-ben, ahol édesapja neves ideggyógyász főorvosként dolgozott. 1950-ben érettségizett, s már ekkor beszélt németül, angolul és franciául. 1951 és 1956 között végezte el a Budapesti Református Teológiai Akadémiát, ahol tanársegédi beosztást nyert az ószövetségi tanszéken. 1956-ban a forradalmi események a Teológiát is erősen érintették, ennek következtében magatartása és kiállása miatt Papp Vilmosnak is távoznia kellett az Akadémiáról 1957 végén. Utána több helyen szolgált mint segédlelkész, többek közt Szombathelyen is, végül Bajánsenyére került a nyugdíjba vonuló apósa, Szűcs László utódaként. Felettesei úgy gondolták, hogy ha egy ilyen isten háta mögötti helyre, ráadásul határövezetbe helyezik, akkor túl sok vizet nem fog zavarni. Papp Vilmos rácáfolt erre az elképzelésre. Alaposan tájékozódott a körülményekről, igyekezett közelről megismerni az Őrséget, annak történetét és lakóit egyaránt, és nekifeküdt a munkának. Olyan közegben kellett szolgálnia, ahol a kuláküldözés és kitelepítés sebei még elevenen éltek, előfordult, hogy Kotormányban úgy kellett temetnie a határ mellett, hogy katonák vigyázták a szertartást, s a határzár túloldaláról áthallatszott a rokonok éneke. Szívós munkával fellendítette a hitéletet a faluban és a hozzátartozó szórványban. Lelkipásztori tevékenysége mellett - amit bizonyára majd másutt méltatnak - Jelentős helytörténeti munkát végzett. Az Őrségnek tekintélyes irodalma van, de Papp Vilmos kutatásai során újabb adatokkal tudta azt kiegészíteni. Különösen mélyre ásott éveken át a népmozgalmi adatok körében, amelyről „Az őrségi-kerkavölgyi községek népmozgalma 1805- 1970” című tanulmányában számolt be a Vasi Szemle 1973. évi 1. számában. Ebben öt, valamikor önálló őrségi község: Kerkáskápolna, Bajánháza, Senyeháza, Dávidháza és Kotormány adatait - születés, halálozás, házasságkötés, családnevek, keresztnevek - dolgozta fel az egyházi anyakönyvek alapján. 83
