Mayer László (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2016/2 (Szombathely, 2016)
In memoriam - Egy őrálló emlékére. Dr. Papp Vilmos (1932 - 2016)
Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2016/2 Tudvalévő, hogy 1895 előtt csak egyházi anyakönyvezés létezett - a protestánsok csak 1785-től anyakönyvezhettek! ezért ezek nélkül e mikrotáji népesség életét hitelesen bemutatni nem lehet, mert az elemzések tévútra vezethetnek. Tanulságként még az is leszűrhető, hogy a régi anyakönyvek száraznak tűnő adatai más terület - pl. néprajz, nyelvészet stb. - számára is hasznosak lehetnek. Ugyancsak jelentősek azok az 1800 és 1849 között keletkezett iratok, amelyeket a Vasi Szemle 1970. évi 4., 1971. évi 1. és 2. számaiban tett közzé, „Őrségi iratok” címmel. Ezeket a bajánsenyei parókia padlásának egyik porosodó szögletében fedezte fel 1960-ban, s mentette meg az enyészettől. Az idő ugyan megviselte őket, de így is sok adattal szolgáltak. 80 db iratról van szó, amelyek igen változatos összetételűek, akadnak köztük levelek, okiratok, impurumok, nyugták stb. - amelyeket ő rendszerezett. Lényegében az őrségieknek a szabadságjogaiért folytatott küzdelméről, pereiről szólnak, amit a Batthyányak ellen viseltek. A harmadik „csomag” a kutatások közül, ami helytörténetileg jelentős, Pálóczi Horváth Ádám ismeretlen leveleinek megtalálása, amelyeket a Vasi Szemle 1964. évi 1. számában jelentetett meg. Az 1795 és 1798 között keletkezett 12 levél szintén a padlás egyik zugából került elő, és Pálóczinak az őrségiek érdekében végzett jogi és patrónusi tevékenységéről szól. Papp Vilmos az addig ismeretlen helytörténeti adatok feltárásán és publikálásán kívül szemléletesebben is emléket állított a történelem helyi szereplőinek. így kapott emléktáblát 1973-ban Pálóczi Horváth Ádám a bajánsenyei templomban, majd 1977-ben nemesnépi Szakái György (1762-1822), az Őrség őrnagya, első tudományos leírója, a senyeházi templom és iskola építője emléktábláját avatták fel a templom homlokzatán, 1978-ban pedig a falu 2. világháborús áldozatainak, köztük zsidóknak is emléktáblával adóztak a templomban. (Ez akkor kivételes tettnek számított!) 1983-ban a templomkapura került díszes fafaragás a zsoltárfordító Szenei Molnár Albert emlékére, 1981-ben a gályaraboknak állított a gyülekezet kopjafát az előkertben, a szomszédos Kerkafalván egyháztörténeti múzeumot hoztak létre a vezetésével, amit a bibliafordító Sylvester Jánosról neveztek el. Mindez erősítette a falu megfélemlített lakóinak öntudatát, gyarapította ismereteit, és növelte a település idegenforgalmi értékét, hazaszeretetre nevelt. Papp Vilmos az elzárt falusi környezetben is igyekezett az embereket szellemileg is gazdagítani, látókörüket tágítani. Gyakran hívott meg neves előadókat - Lőrincze Lajos, Béres Ferenc, Csernus Mariann, Faragó Laura, dr. István Lajos stb. -, akiket a helyiek legfeljebb a rádióból, vagy televízióból ismerhettek, most pedig szemtől szemben, sőt kérdezhettek is. Persze, a vendégek is nyertek a meghívással, mert megismerték az őrségi tájat, s akadt, aki házat is vett később. Külön említést érdemel Moldova György író, aki szociográfiájához gyűjtött itt anyagot, s igen gyakran megfordult a lelkésznél, akinek tanácsait és útmutatásait felhasználva írta meg 1974-ben az „Őrség panasza” című könyvét, ami sok vitát váltott ki. Ennek első könyvbemutatóját itt, a gyülekezeti teremben tartották, népes hallgatóság előtt. Moldovánál időzve érdemes megjegyezni, hogy talán legjobb könyve a „Negyven prédikátor” is a Papp Vilmossal folytatott beszélgetésekből született meg 1976-ban. 84