Mayer László (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2016/2 (Szombathely, 2016)
Adattár - Rudolf Kropf: Az 1776. és az 1777. évi Vas váremgyei cigányösszeírások. A népesség, nembeli és életkori adatok, valamint a névanyag statisztikai vizsgálata. 1. rész
Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2016/2 és Pál (28 előfordulás - 2,52%) - illetően területi eltérések voltak a Lapincs (Lafnitz)- és a Tauka (Tauchen)-völgyiek, valamint a vashegyiek (Eisenberg) között.42 42 A szalónaki uradalomhoz ekkor a következő falvak és mezővárosok tartoztak; Alhó (ma: Markt Allhau, Ausztria), Barátfalu (ma: Mönchmeierhof, Ausztria. Weiden bei Rechnitz településrésze), Csejke (ma: Eisenberg. Deutsch Schützen- Eisenberg, Ausztria), Drumoly (ma: Drumling, Ausztria. Stadtschlainig városrésze), Farkasfalva (ma: Wolfau, Ausztria), Romját (ma: Remetén, Ausztria), továbbá felerészben Karasztos (ma: Nagykarasztos, Ausztria. Mischendorf településrésze), Kethely (ma: Neumarkt im Tauchental, Ausztria. Statdtadtschlainig városrésze), Risszentmihály (ma: Kleinpeterdorf, Ausztria. Großpetersdorf településresze), Mérem (ma: Miedlingsdorf, Ausztria. Großpetersdorf településrésze), Nagyszentmihály (ma: Großpetersdorf, Ausztria), Öszalónak (ma: Altschlaining, Ausztria. Stadtschlainig városrésze), Polányfalva (ma: Podler, Ausztria. Weiden bei Rechnitz településrésze) Újfalu (ma: Woppendorf, Ausztria. Hannersdorf településrésze) és Velege (ma: Weimersdorf, Ausztria. Großpetersdorf településresze). A források jelentős pusztulása következtében Ricléd (ma: Loipersdorf-Kitzladen, Auszria) falu kimaradt. Városszalónakon (ma: Slatdtschlainig, Ausztria) - amely 1462-ben történt megalapítása óta privilegizált település volt - és az üvegfúvófalu Szalónakhután (ma: Glashütte, Ausztria. Unterkohlstätten településrésze) egyetlen fiút sem írtak össze. Burgenländisches Landesarchiv. II-4. b. Das gräfliche Batthyánysche Familien- und Herrschaftarschiv Scnlaining Herrschaft Schlaining. Urbarialia. fase. б/l. Urbarialkonscription der Herrschaft; A nem datált forrás 1765-ben történt keletkezésére a névanyag és a 1767. évi Mária Terézia-féle urbárium bevezetője alapján következtettünk. Ehhez lásd Kropf, Rudolf: Szolgasorban. Cselédek a szalónaki uradalomban a 18. század közepétől a 19. század közepéig. = Vasi Honismereti és Helytörténeti Rözlemenyek, 2012.2. sz. 26., 39. p.; Batthyány II. Zsigmond a Batthyány család fiatalabb vagy grófi ágához, később a szalónaki Zsigmond-ághoz tartozott. Lásd: Schober, Franz Josef Zur Genealogie und zu den Besitzverhältnissen der Familie Batthyány vom 17. bis zum 20. Jahrhundert. In: Die Familie Batthyány. Ein österreichisch-ungarisches Magnatengeschlecht vom Mittelafter bis zur Gegenwart. Hrsg. Rropf, Rudolf. Red. Rrenn, Martin. Bd. 1. Eisenstadt, 2014. 126-127. p. (Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland; 139.) A két cigányösszeírás az özvegyaszszonyok keresztnevét gyakran, a feleségekét azonban csak elvétve őrizte meg. 1776-ban a feleségek közül négynégy Éva illetőleg Krisztina, három Judit, egy-egy Anna, Erzsébet, Katalin és Marianna keresztnevű volt, 1 évvel később pedig négy hölgy viselte a Krisztina, három-három az Éva, a Katalin és a Marianna, kettő a Judit és egy pedig a Zsuzsanna nevet. Az 1777. évi Vas vármegyei cigányösszeírásnak a Németújvári járás adatait tartalmazó részében az első 155 család esetében feltüntették a fiúk és a leányok keresztneveit is. Ha a fiúk keresztneveit összehasonlítjuk az apákéival, nem mutathatók kijelentős eltérések. Az összeírt anyák alacsony száma miatt ugyanakkor nem érdemes azok keresztneveit egybevetni a leányok neveivel. A 79 fiú keresztnév között a gyakorisági sor eleje a következőképpen alakult: János (21 előfordulás - 26,6%), György (15 előfordulás - 18,9%), István (13 előfordulás - 16,5 %) és Mihály (9 előfordulás - 11,3%). A 74 leány között az Éva és a Katalin nevek 18-18 (24,3-24,3%), a Rózsa kilenc (12,2%), a Krisztina és a Marianna nyolc-nyolc (10,8-10,8%) alkalommal fordultak elő. Az apák és azon fiúk, akik még a szülői házban éltek, keresztnevei 15 esetben mutattak egyezőséget, ami az összes eset negyedét tette ki, míg 36 esetben nem volt ilyen névazonosság. (folytatjuk) (Fordította: Tilcsik György) 82
