Mayer László (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2016/1 (Szombathely, 2016)
Spiegler-Kutasi Nikoletta: A valóság végül mindg igazat ad a képzeletnek. Beszélgetés Kelbert Krisztina történésszel, a Szemtől szemben, Képek a szombathelyi zsidóság történetéből című kiállítás kurátorával
Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2016/1 Az üvegnegatívok merev romantikájában rátaláltál Schwartz Gabriella mosolyára. Az ő történetével kezdődött minden? Az hiszem, lehet ezt mondani. Az ő kedves mosolyával és azzal a döbbenettel, amit akkor éreztem, amikor rátaláltam a bájos mosoly mögött, egy azzal összeegyeztethetetlen, kegyetlen, tragikus sorsra. Jól emlékszem, amikor kiemeltem a fémtárolóból a Salome jelmezt viselő, fiatal hölgyet ábrázoló üvegnegatívot. Annyira tetszett ez az alak, egyből ki akartam deríteni, hogy mikor készült a kép, milyen eseményhez kötődött a fotografálás. Az üvegnegatívon persze csak a név szerepelt. Amikor aztán hosszas kutakodás után beleütköztem abba a történetbe, hogy Gabriella a fotó készültét követően alig néhány évvel kisbabáját a szombathelyi zsidóság deportálásának utolsó színhelyén, a Mayer gépgyár embertelen körülményei között, a bevagonírozás előestjén hozta a világra... úgy éreztem, ezt a kontrasztot nem tudom feldolgozni. A Centropa adatbázisában is megtaláltam őt, s egy visszaemlékezésből megtudtam, hogy a szülést követően az anyát és újszülött gyermekét agyonlőtték. Ezt a két dolgot, képet és sorsot nem lehetett összerakni. Én azt gondolom, ez az a pont, ahol valami elkezdődött. 2009-ben tanulmányom jelent meg erről a történetről.6 Nem sokkal később a budapesti Holokauszt Emlékközpont hirdetett egy pályázatot A mi iskolánk - és akik hiányoznak címmel.7 A Páva utcai mú-6 Kelben Krisztina: Női szereplehetőségek a két világháború közötti Szombathelyen. Párezer Gézáné Galló (Schwartz) Gabriella (1914-1944) életútja. = Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 2009.1. sz. 48-67. p. 7 A mi iskolánk - és akik hiányoznak. Fotó......pályázat. A pályázat kiírója a Holo-Emlékközpont Budapest Páva utca 39. zeum és emlékhely olyan 1944 előtti, iskolásokat ábrázoló csoportképeket gyűjtött, ahol zsidó gyermekek és tanáraik még szerepeltek a fotográfiákon, ám rövidesen a holokauszt áldozataivá váltak. Talán az sem véletlen, hogy jelentkeztem. A pályaművemet a második helyezéssel díjazták. Voltak tehát lépcsők, amelyeket bejártam. Megrendítő gyengédséggel írsz Schwartz Gabriella történetéről a Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények hasábjain. A Szemtől szemben könyvemről Szécsényi András történész írt recenziót a Kommentár című folyóiratban,8 amelyben kiemelte a kötet „megrázó és finom megéléstörténeti mikroelemzéseit”, különösen a gyermekek és a nők vonatkozásában. Véleménye nagyon komoly megerősítés számomra, hogy az embert fókuszába állító, érzékeny látásmódom értékes eredményt konstruálhat, és elősegítheti a befogadást. A számodra kedves író, Gabriel García Marquez egyszer azt nyilatkozta „Az az ötlet, amelyik nem bírja ki a sok éves elhanyagolást, nem érdekel. Ha azonban van olyan jó, nem marad más dolgom, mint hogy leírjam.”9 A te ötleted tulajdonképpen hány évet várt a megvalósulásra? Határidő: 2010. október 30. http://hdke.hu/ files/csatolmányok/A_mi_iskolank_2010. pdf (Megtekintve: 2016. március 22.) sSzécsényi András: A szombathelyi zsidóság tükörképei. Kelbert Krisztina könyvéről = Kommentár, 2016. 6. sz. (továbbiakban: Szécsényi, 2016.) 123-127. p. 9 Adelaide Blasquez; Armando Durán Interjú. Megjelent az Irodalmi Jelen honlapján 2011.03.06-án. https://www.irodalmijelen. hu/05242013-0952/marquez (Megtekintve: 2016. március 22.) 10
