Mayer László (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2016/1 (Szombathely, 2016)

Spiegler-Kutasi Nikoletta: A valóság végül mindg igazat ad a képzeletnek. Beszélgetés Kelbert Krisztina történésszel, a Szemtől szemben, Képek a szombathelyi zsidóság történetéből című kiállítás kurátorával

Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2016/1 Az üvegnegatívok merev romantikájában rátaláltál Schwartz Gabriella mosolyára. Az ő történetével kezdődött minden? Az hiszem, lehet ezt mondani. Az ő ked­ves mosolyával és azzal a döbbenettel, amit akkor éreztem, amikor rátaláltam a bájos mosoly mögött, egy azzal össze­egyeztethetetlen, kegyetlen, tragikus sorsra. Jól emlékszem, amikor kiemel­tem a fémtárolóból a Salome jelmezt vi­selő, fiatal hölgyet ábrázoló üvegnega­tívot. Annyira tetszett ez az alak, egy­ből ki akartam deríteni, hogy mikor ké­szült a kép, milyen eseményhez kötő­dött a fotografálás. Az üvegnegatívon persze csak a név szerepelt. Amikor az­tán hosszas kutakodás után beleütköz­tem abba a történetbe, hogy Gabriella a fotó készültét követően alig néhány évvel kisbabáját a szombathelyi zsidó­ság deportálásának utolsó színhelyén, a Mayer gépgyár embertelen körülmé­nyei között, a bevagonírozás előest­jén hozta a világra... úgy éreztem, ezt a kontrasztot nem tudom feldolgoz­ni. A Centropa adatbázisában is meg­találtam őt, s egy visszaemlékezésből megtudtam, hogy a szülést követően az anyát és újszülött gyermekét agyon­lőtték. Ezt a két dolgot, képet és sorsot nem lehetett összerakni. Én azt gon­dolom, ez az a pont, ahol valami elkez­dődött. 2009-ben tanulmányom jelent meg erről a történetről.6 Nem sokkal később a budapesti Ho­lokauszt Emlékközpont hirdetett egy pályázatot A mi iskolánk - és akik hi­ányoznak címmel.7 A Páva utcai mú-6 Kelben Krisztina: Női szereplehetőségek a két világháború közötti Szombathelyen. Párezer Gézáné Galló (Schwartz) Gabriella (1914-1944) életútja. = Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 2009.1. sz. 48-67. p. 7 A mi iskolánk - és akik hiányoznak. Fotó­......pályázat. A pályázat kiírója a Holo-Emlékközpont Budapest Páva utca 39. zeum és emlékhely olyan 1944 előtti, iskolásokat ábrázoló csoportképeket gyűjtött, ahol zsidó gyermekek és ta­náraik még szerepeltek a fotográfiá­kon, ám rövidesen a holokauszt áldo­zataivá váltak. Talán az sem véletlen, hogy jelentkeztem. A pályaművemet a második helyezéssel díjazták. Voltak tehát lépcsők, amelyeket be­jártam. Megrendítő gyengédséggel írsz Schwartz Gabriella történetéről a Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények hasábjain. A Szemtől szemben könyvemről Szé­­csényi András történész írt recenzi­ót a Kommentár című folyóiratban,8 amelyben kiemelte a kötet „megrázó és finom megéléstörténeti mikroelem­zéseit”, különösen a gyermekek és a nők vonatkozásában. Véleménye nagyon komoly megerősítés számomra, hogy az embert fókuszába állító, érzékeny látás­módom értékes eredményt konstruál­hat, és elősegítheti a befogadást. A számodra kedves író, Gabriel García Marquez egyszer azt nyilatkozta „Az az ötlet, amelyik nem bírja ki a sok éves elha­nyagolást, nem érdekel. Ha azonban van olyan jó, nem marad más dolgom, mint hogy leírjam.”9 A te ötleted tulajdonkép­pen hány évet várt a megvalósulásra? Határidő: 2010. október 30. http://hdke.hu/ files/csatolmányok/A_mi_iskolank_2010. pdf (Megtekintve: 2016. március 22.) sSzécsényi András: A szombathelyi zsidóság tükörképei. Kelbert Krisztina könyvéről = Kommentár, 2016. 6. sz. (továbbiakban: Szécsényi, 2016.) 123-127. p. 9 Adelaide Blasquez; Armando Durán Inter­jú. Megjelent az Irodalmi Jelen honlapján 2011.03.06-án. https://www.irodalmijelen. hu/05242013-0952/marquez (Megtekintve: 2016. március 22.) 10

Next

/
Thumbnails
Contents