Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2015/2 (Szombathely, 2015)
Könyvespolc - Vass Péter: Gál József: Gerlits Sándor, a dualizmuskori Vasvármegye szociális ügyeinek mindenese
KÖNYVESPOLC GÁL JÓZSEF: GERLITS SÁNDOR, A DUALIZMUSKORI VASVÁRMEGYE SZOCIÁLIS ÜGYEINEK MINDENESE Nyugat-magyarországi Egyetem Regionális Pedagógiai Szolgáltató és Kutató Központ, Szombathely, 2014. 155 p. Gál József tanár, helytörténész, több mint 10 éve kutatja Gerlits Sándor életét és munkásságát. A kötet ennek a munkának az összefoglalása, az eddigi tanulmányok egységbe kovácsolása. A szerző az „Erdei iskola” történetét feldolgozó írása során találkozott először Gerlits Sándorral, a szombathelyi gyermekvédelem neves alakjával. Az elmúlt évek alatt fokozatosan tárta fel szerteágazó tevékenységét. A könyv első részében a korabeli sajtóból összegyűjtött adatok alapján, aprólékos munkával rakja össze az „életrajzi puzzlét”. Gerlits Sándor - mint a „dualizmus kori alapító atyák egyike” - polgárosodott köznemesi családból származott, rokonságában számos értelmiségi található. Nagyapja, és apja különböző államigazgatási funkciókat töltöttek be. Valószínű ennek köszönhető, hogy a Nagyváradon (ma: Oradea, Románia) szerzett tanítói oklevelével, alig 1 évnyi tanítás után, 1884-ben a Vasvármegyei Árvaház élére került. A gyermekvédelem iránti elkötelezettsége a rokonságában bekövetkezett tragédiából és az itt eltöltött 46 évből ered. Pályafutását megismerve közéleti és szakmai tevékenysége szinte elválaszthatatlan egymástól. A „tevékenységeinek színterei” című fejezetben először a Vasvármegye Ar- vaházának - kiemelten a 1884 és 1930 közötti időszak - történetét dolgozza fel. Az intézmény alapításának gondolata 1874 végi vármegyei közgyűlésen merült fel. A kivitelezésre és a szükséges tőke akkumulációjára létrejött bizottság tagjai egy veszprémi tanulmányúton vettek részt, majd ezt követően adakozási felhívást tettek közzé. A telket a megyés püspök ajánlotta fel, s az építkezés 1877-ben el is kezdődött. A 100 férőhelyes épület átadására 1878. december elsején került sor. Az árvaház működésének kezdeti időszakában - Gerlits kinevezéséig - gyakori volt az igazgató váltás. Mint új igazgató, már az első évében tanulmányúton vett részt. Az itt szerzett tapasztalatait felhasználta gyakorlati munkájában, és cikkekben számolt be élményeiről a széles közönségnek. Az általa kialakított árvaházi oktatási- és nevelési programban a hangsúly a nevelésre irányult. Kiállt a „beltanítás”, azaz az intézeten belüli tanítás mellett, amely az árvák szegregációjához vezetett. 85
