Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2015/2 (Szombathely, 2015)

Tóth Kálmán: „Azt adtam, amit adni tudok” – Születésnapi beszélgetés S. Pável Judittal múltról, múzeumról, közösségről

Tóth Kálmán: Jó, hogy tetszett említeni a kirándulást! Pável Ágoston halálának 60. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen hangzott el Illés Péter kollégánk „Őrségi képek - 70 évvel ezelőtt" című előadása. Ez adta a jelvény szerző emléktúra, majd a 2011-től kezdve évről évre, virágvasárnapra meghirdetett Pável-emléktúra ötletét. Igazából nem is beszélhetünk túráról, az esemény inkább kulturális séta múzeumlátogatással, piknikkel, felolvasással, beszélgetéssel. Az „Őrségi képek",41 ez a gyönyörű, lírai érzékenységű, meghatározhatatlan műfajú, tulajdonképpen néprajzi leírás minden alkalommal előkerül: Jutka néni olvas fel belőle részleteket. Essen szó egy másik, Pável Ágoston nyomdokain Erdélybe tett autóbuszos kirándulásról is!4*

S. Pável Judit: Amikor végzett apám az egyetemen, Tordára (ma: Turda, Románia), az akkoriban megépült Magyar Királyi Főgimnáziumba helyezték. Ez volt az első munkahelye. A szülei akkor már Radkersburgan éltek, őt meg elhelyezték Tordára. Neki addig semmije sem volt, most lett egy kis keresete, és odament albérletbe, mert hova mehetett volna máshova? S ott Viski Károly43 volt a szobatársa, aki ugyanúgy magyart és latint tanított, mint ő, - a gimnázium elbírt két magyar-latin szakos tanárt is, mert akkor minden osztályban volt latin óra. Úgy is lehetne mondani, hogy Viski Károly a magyar néprajztudomány megindítója lett. Az együttlakásból eredő barátság meg is maradt halálukig. Többször találkoztak, sok levelet őrzök, amit egymásnak írtak. Szóval Tordán együtt tanítottak és laktak 2 évig. Apám közben megismerte édesanyámat. Az édesanyámnak pedig azt mondták a szülei, hogy Tordára nem engedik el, mert ők Szentgotthárdon éltek. Tordára ne menjen el a lányuk, jöjjön közelebb apám.

Tordán én 2011-ben, a múzeumbarátokkal jártam életemben először és felkerestük apám első munkahelyét, a volt gimnáziumot. A családi archívumban megőriztem a tordai gimnázium 1910-1911-es évkönyveit és egy dedikált turistakalauzt is.44 Ebben leírták a város műemlékeit és nevezetességeit, sőt az iskolaépületről fényképet is közöltek. Tehát képen már láttam a gimnázium épületét, de most, hogy ott jártunk, merem állítani: nincs még egy ilyen szép középület a városban!45

Tóth Kálmán: A másik helyszín Székelyudvarhely (ma: Odorheiu Secuiesc, Románia).

S. Pável Judit: Apámat Székelyudvarhelyre vitték katonának. Mielőtt a diplomáját megkapta volna, le kellett töltenie a kötelező katonai szolgálatot. Valahogy elírták a 82-es ezredet meg a 83-ast - véletlenségből a 82-es székely gyalogezredhez sorolták be, nem a 83-ashoz, ami a soproni volt. így került először Erdélybe. Persze amerre járt, mindenütt akadtak barátai. Székelyudvarhelyen kezdte el apám a néprajzi gyűjtést. Éppen most készítettem erről egy kis tanulmányt, abban leírtam, hogy apám akkor volt a Pázmány Péter egyetemen diák, amikor Kodály Zoltán is odajárt. A népdalgyűjtés kezdeményezője az idősebb Vikár Béla volt,46 Kodály pedig még csak egyetemista, mint apám. A 20. század elején indult el a népdalgyűjtés Magyarországon. Apám Székelyudvarhelyen „Gyűjtöm a népdalt” címen nyitott egy füzetet, és amit

48