Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2015/2 (Szombathely, 2015)

Tóth Kálmán: „Azt adtam, amit adni tudok” – Születésnapi beszélgetés S. Pável Judittal múltról, múzeumról, közösségről

Jutka néni és férje, dr. Simon Endre - Szentgotthárd, Pável Ágoston Múzeum (Pável-emléktúra, 2011. Fotó: Tóth Kálmán)

munkatársunk volt még Illés Péter kollégám, a Savaria Múzeum néprajzkutatója. A tárlatot a Savaria Múzeumon kívül még hét helyszínen mutattuk be: Cankován, Laafelden, Szentgotthárdon, Muraszombaton, Mariborban, Ljubljanában, és Budapesten. Ljubljanában dr. Anton Vratuša akadémikus, aki hamarosan 100 éves lesz, nyitotta meg a kiállítást. Jutka néni beszédeket írt, minden helyszínre mást. Hogy tudtad és tudod összeegyeztetni a kutató- és alkotómunkát és más közösségi tevékenységeidet a családi feladatokkal? Hiszen egy asszonynak ez mindig nehezebb feladat, mint egy férfinak.

S. Pável Judit: Ezt te is megmondhatod Marikám! Hiszen te is ugyanezt csinálod: tudományos munkát végzel, mégis van családod, gyereked. Hát hogy ne lehetne összeegyeztetni! 1988-ig, tehát sokáig élt édesanyám, aki velünk lakott. Vagyis mi laktunk ővele, inkább így kellene mondani. 0 sokat segített a háztartásban. Most meg a lányom és családja lakik velünk, így ez a tradíció tovább él. Azt is hozzá teszem, hogy egy nőnek jó férj kell ahhoz, hogy össze tudja egyeztetni a munkát, a kutatást és a családi feladatokat. Olyan félj, aki ezt megérti és támogatja az embert, sőt sokszor még segíti is. Az én férjemnek olyan jó memóriája van, hogy sokszor nem is kell nekem könyvet elővenni, mert ő pontosan tudja a dolgokat. Egy nyugtalan családi háttérrel nehéz lehet dolgozni, az biztos. De így azért ment és olyan túl sokat amúgy sem dolgoztam. De azért akármit írtam - a hét kiállítási helyszínre készülést is - élveztem, mert sok mindent kellett visszakutatnom az apám életében: milyen kapcsolata volt Ljubljanával, Mariborral? Budapesten, az egyetemi éveit és az azután eltelt éve43