Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2015/2 (Szombathely, 2015)

Horváth József: A szombathelyi „Kovács” Nagyszálloda, 1911–1923

a következő évben meg is vásárolta.62 Az eladási üggyel kapcsolatban a polgár- mester ugyan kijelentette, hogy „legideálisabbnak tartaná, ha a tér szabadon maradna, azonban a város mai financiális viszonyai mellett erre ... gondolni sem lehet, amikor a város nem nélkülözheti azt az értéket, amit ez a telek képvisel. ”63 Szombathely város képviselőtestületének 1911. július 11-ei közgyűlése tárgyalta a Március 15-e térnek szállóépítés céljára való eladását. A testület a színügyi, építő és pénzügyi bizottságainak egybehangzó javaslata alapján elvi határozatot hozott arról, hogy a Március 15-e térből 536.65 négyszögöl (1930,33 ma) területet a következő főbb kikötések mellett elad. Az eladott térségből 431.65 négyszögöl (1552,64 m2) építhető be, a fennmaradó - a leendő épület és a Király u. gyalogjárda között fekvő - 105 négyszögöl (377,68 m2) területet beépítetlenül kell hagyni. A város a beépíthető területet négyszögölenként 250 korona, a beépítetlenül hagyandó földrészt pedig 150 korona négyszögöl árért, összesen 123.662 korona 50 fillér vételárért adja el. A kivitelezés megkezdése 1912. május 1-jével, a befejezés határideje 1914. október 31-ben került meghatározásra. Továbbá kikötésre került, hogy a szállót az építkezés befejezését követő 3 hónapon belül át kell adni rendeltetésének. Az eladást a képviselő-testület a következőképpen indokolta meg:

1. ,yA telek színház céljának alkalmatlan, mert szűk volta miatt ott modern, jövő igényeinek megfelelő nagy befogadóképességű színház nem építhető. ”

2. ,yA telek fenntartása és közkertté való kiképzése ... A városra súlyos anyagi áldozattal jár. Szállónak a Március 15. téren való elhelyezésével a Széli K. utca kiképzése művészi befejezést nyer. ”

3. „Város anyagi fejlődése szükségessé teszi az idegenforgalom emelését, ez pedig modern szálló nélkül nem biztosítható. Kovácsék által tervbe vett nagyszálló köztudomás szerint közszükségletet képez, amelynek megvalósítását az idegenforgalom emelése, az ipar és kereskedelem fejlesztése, a város anyagi haladása és polgárai jólétének biztosítása végett a képviselőtestületnek ... előmozdítania kell.”64

A „Vasmegyei Hírlap” július 13-ai számában a döntéshez a következő kommentárt fűzte: ,Mladenki igyekezett az öreg Kovács érdekében cselekedni, aki 40 évi szombathelyi múltja után ugyancsak rászolgált arra, hogy a város jó pénzért egy kis szívességet is tegyen neki... Végre is az öreg Kovács vágya teljesülésbe mehet. Építhet!... Egész életében úgy sem tett mást, mint épített... de másnak. Most végre ... magának is építhet. Rászolgált alaposan. Dolgozott eleget életében, a városnak bizony-bizony kárára soha sem. ”es

1911. július 29-én a fent ismertetett feltételekkel megkötésre került az adásvételi szerződés Kovácsék és a város között.68 Városi vagyon elidegenítéséről lévén szó, az 1886. évi 22. törvény idevonatkozó 110. §-ának rendelkezése értelmében 1 hónap várakozási idő letelte után összehívandó közgyűlés hozhatott ilyen ügyekben döntést.67 Az 1911. augusztus 21-ei közgyűlés68 azonban határozatképtelen volt, így a döntés újabb, legalább 1 hónappal elhalasztódott.69

E köztes időszakot a szállóellenes tábor a közvélemény, de legfőképp a döntéshozók befolyásolására igyekezett kihasználni. A szállóellenzők 1911.

16