Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2015/2 (Szombathely, 2015)
Horváth József: A szombathelyi „Kovács” Nagyszálloda, 1911–1923
létesítését helyezték kilátásba azon feltétellel, ha a László Sándor szombathelyi építésszel megterveztetett 150 vendégszobát, koncert-és báltermet, díszéttermet és nagykávéházat magában foglaló vendéglátó komplexumot a - forgalmi szempontból lehető legkitűnőbb helyen fekvő - Március 15-e (ma: Mártírok) terén építhetik fel,37 amennyiben a városi tulajdonú, eredetileg Szombathely képviselő testületének 1899. július 18-ai közgyűlése által a felépítendő kőszínház helyéül kijelölt, ekkor még beépítetlen, bár parkosított térséget a várostól kedvezményes áron megvásárolhatják.38 E kérelmük teljesítése esetén Kovácsék beadványukban kötelezték magukat a tervezett vigadő-nagvszállodát, amely ígéretük szerint „Szombathely városának egyik monumentális épülete és látványossága leend”,m a legrövidebb idő alatt felépíteni. Az ajánlattevők kiemelték, hogy a létesítendő szálloda-vigadó nívós üzemeltetésére kellő garancia egy emberöltőn át Szombathelyen közmegelégedésre folytatott üzleti tevékenységük.40 A nagyszabású terv jelentőségénél fogva azonnal élénk sajtóérdeklődést váltott ki. 1911. június 18-án mind a „Vasmegyei Hírlap”, mind a „Vasvármegye” bő te ijedelemben ismertette és kommentálta az impozáns vállalkozást. A vármegyei napilap, a „Vasvármegye” a tervvel kapcsolatosan azon elvárásának adott hangot, hogy a nagykoncepciójú terv megvalósíthatósága érdekében a „város képviselőtestülete ... nem akarhat ... mást, mint amit az egész város polgársága akar, hogy a város fejlődése, forgalmának emelkedése érdekében egy olyan szálló álljon rendelkezésre, amely minden igényt kielégít és Szombathely nívóját is emelni fogja.”*1 Végezetül a cikkírónak nincs kétsége afelől, hogy a „képviselőtestület is a legmelegebb pártfogással karolja fel az új szálló megvalósításának kérdését és nem fog akadályokat gördíteni ennek a közérdekű kérdésnek megoldása elé.”*'* A „Vasmegyei Hírlap” fentebb említett írása a László-féle terv ismertetésén túlmenően kitért a Március 15-e tér státuszának ügyére is.43 A lap vélekedése szerint Kovácsék vállalkozása „nemcsak a már égető szükséggé vált szálloda és étterem hiányát szünteti meg, de egyszersmind módot ad arra is, hogy a város pénzhez jutva, a színház céljaira szánt telek árából a kőszínház ügyét is előbbre vigye.”** Az újság nézete szerint ugyanis a tér „színháznak nem való, kicsi, méretei egy modem színház részére nem elégségesek.”*” A cikk ugyan elismeri, hogy „szépészeti szempontból a tér maga sem ártana a városnak, de ... hogy ott csak szépészeti célra szolgáló kis park álljon, bizony egy kissé drága mulatság ”*(i A cikkíró felhívja a figyelmet arra, hogy a térre „egy monumentális épület kerülne, amely a várost ép úgy díszítené, mint akár a színház épülete.”*7 Ehhez még hozzávéve „az öreg Kovácsnak közismert felfogását, hogy mindig olyannal kívánt a közönség elé lépni, amilyent az még nem látott, hát bizonyos, hogy ezúttal sem maradna hátra e tekintetben s ha mindig a legjobbakat kívánta nyújtani, bizonyos, hogy ezúttal is következetes akar maradni eddigi elismert jó híréhez.”*8 A vigadó jellegű nagyszálloda László Sándor szombathelyi építész által készített tervét az építtetők 1911. június 28-án adták be a városhoz engedélyeztetésre.49 (Az események elé vágva, nem a László Sándor-féle terv valósult meg.) Kovácsék elképzelése ellen a „Szombathelyi Újság” 1911. július 2-ei számában az „Az új szálloda helye” címmel, „Figyelő polgár” aláírású cikkében intézett 14
