Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2015/1 (Szombathely, 2015)
Pál Ferenc: Egy szombathelyi kispap, Szirmay József Nagy Háborús visszaemlékezése
Hogy milyen terjedelmű volt a munkakör, mely itt reám szakadt, annak jellemzésére felhozom, hogy a szövetséges német nagyvezérkarnál a hasonló szakma betöltésére két egész csoport dolgozott, egyenkint 8-10 vezérkari tiszttel. A német nagyvezérkar 20 tisztjének munkáját az osztrák-magyar vezérkarban egy embernek kellett végezni. S milyen időben és körülmények között? Aki 1918 Bécsét ismerte, az tudja, hogy a kétmilliós város a legínségesebb időket élte. Gyermekek, felnőttek éhhalált haltak. A körülzárt Przemyslben88 nem szenvedtek nagyobb szükséget az emberek, mint Bécsben. Az élelmiszerüzletek üresen, portéka híján. Tízszeres áron se lehetett a boltokban ennivalót kapni. A Kriegsministerium szűk étkezdéjében naponta 4000 tiszt étkezett. Mire az ebéddel elkészültek, már a vacsorát tálalták. S milyen volt ez az ebéd-vacsora? Tejó Isten! <3-4 kanál meleg víz 10 szem gerstlivel,33 az volt a leves. Egy szalámi szelet nagyságú és vékonyságú marhahúsadag 2 kanál gerstlivel, savanyú káposztával és egy meghatározhatatlan színű piszkos lisztből sütött ízetlen buktának két siralmas példánya- ez volt 10 hónapon keresztül rendületlen változatlansággal mindennapi eledelünk. Burgonyát soha, egyéb főzeléket csak ritkán láttunk az asztalon. Ünnepi lakomának véltük, ha gerstli helyett olykor száraz babot kaptunk. Nem emlékszem a 10 hónap alatt egyetlen egyszer is lett volna egy betevő falat kenyerem. Ajegyre adagolt élelmiszer pótlékot egyszer s mindenkorra szegény tiszti legényemre testáltam, aki nálamnál is keservesebben koplalt. Csodálhatni-e, hogy 10 hónapnak borzalmas munkakövetelménye alatt oly hiányos táplálkozás mellett fizikumom, mellyel addig a lehetetlenre is vállalkoztam mindjobban törpült, senyvedt, mígnem végre az összeomlás percében teljesen összeroppant? Az Evidenzbüro a nagyvezérkamak az az irodája volt, amely, a titkos katonai és politikai szolgálatának legkényesebb ágát, a hírszolgálatot intézte. Két szekciója volt: az offenzív osztály, mely a hírszerzést, kémkedést irányította és a defenzív osztály, mely az ellenséges kémkedés elleni védelemmel foglalkozott. Én ötödmagammal az utóbbihoz tartoztam. Ügyköröm a kémvédelem megszervezése volt az egész monarchia területén, beleértve a csapataink által megszállott területeket is. Vészterhes, súlyos időket éltünk akkor. A központi hatalmak területén hemzsegtek az ellenséges kémek és politikailag megbízhatatlan egyének. Schober34 volt kancellár, rendőrigazgató akkoriban mint udvari tanácsos a rendőrség politikai osztályának vezetője, sokszor panaszkodott, ne adjunk neki annyi munkát, mert nem győzi detektívvel a sok ellenőrzést. De nekem az aktuális kémkedési esetekhez semmi közöm sem volt. Ezeket a jogügyi, rendőrségi és közlekedésügyi referensek végezték. Én a kémvédelem szervezésének voltam előadója és intézője, azon felül még az őrnagy-csoportfőnök helyettese is, mely minőségemhez főnökömnek állandó szolgálati utazásai alatt, melyek a szövetséges hatalmak rokon központi szerveivel való személyes kapcsolat, valamint az egész monarchia és megszállott területein működő saját közegeinek ellenőrzése céljából váltak szükségessé, rendes ügykörömön kívül még az összcsoport vezetésének gondjait is viseltem. Képzelhető, hogy ez a munkakör mit jelentett a háborúnak utolsó évében, amikor a Northclijf39 a központi hatalmakat saját tűzhelyüknek lángra lobbantásával igyekezett legyűrni, azokat a hatalmakat melyeknek frontja még 1918 elején min70