Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2015/1 (Szombathely, 2015)
Karl Kraus: A Császár megbízásából a Sixtus-levelek titkos futára: Erdődy Tamás gróf (1886-1931)
van szervezve.,,es A következő napnál pedig így írt: Rábeszéltem a hercegeket...,,ee Erdődy - von Einem cs. kir. ezredes, katonai attasé segítségével - Géniben, az ottani főkonzulátuson elkészíttette mindkét herceg hamis útlevelét.07 A hercegek Erdődy Tamás társaságában 1917. március 21-én indultak el Bécs felé. A Svájc és Liechtenstein közötti határon, Sevelenben különváltak Erdődytől, és onnan Leopold Imhof báró, Liechetnstein kormányzójának (1869-1922, hiv. 1914—1918) autójával Vaduzba mentek, innen pedig Rudolf Lucke, osztrák alezredes szállította őket Feldkirchbe, ahol ismét találkoztak Erdődy Tamással.68 A határon a tábori csendőr Erdődy igénybe vette egy csendőrtiszt segítségét, és így a határátlépés gond nélkül zajlott le. A túlzsúfolt vonaton hárman egy kettős- fülét foglaltak el, és ez a többi utas haragját váltotta ki. Salzburgban, a pályaudvaron két, a fülkékben helyet foglaló polgári személytől meg kellett szabadulniuk, amelynek érdekében Erdődy Tamás itt használta először Őfelsége Katonai Irodájától minden esethetőségre kapott „nyüt parancs”-ot.,i0 Az utazás további része zavartalanul ment végbe és a gróf a hercegekkel együtt 1917. március 22-én megérkezett Bécsbe, ahol. Sixtust és Xaviert Erdődy Tamás Landskomgasse 5. szám alatti lakásában szállásolták el. Sixtus magával vitte a februárban tett osztrák javaslatokra március 16-án általa fogalmazott válasziratot, amelyet Erdődy Tamás a következő nap reggelén átnyújtott I. Károlynak.70 1917. március 23-án este a hercegek és a gróf kocsival Luxemburgba mentek, ahol este 7 órakor Anton Weber várkapitány (????-????) fogadta őket, majd Erdődy Tamás egy tikos lépcsőn közvetlenül a császárhoz vezette őket. Kezdetben csak a császári pár és a hercegek voltak jelen, miközben a gróf őrt állt az előszobában, és e tárgyalás Sixtus március 16-án papírra vetett levelében foglaltak szerint zajlott le. Czemin külügyminiszter csak valamivel később csatlakozott hozzájuk. A megbeszélést Sixtus herceg leírta 1920-ban publikált müvében, amely Erdődy Tamás szerint téves adatokat is tartalmaz.71 Sixtus mindenekelőtt azt állítja, hogy I. Károly bármi áron békét akart, jóllehet ez a kijelentés nem egyezik a császár 1917. március 22-én lezajlott koronatanácson tett megnyilatkozásával, ahol I. Károly még egyértelműen háborús célokról beszélt.72 A különbségek a Németország befolyására megkötött esetleges béke vonatkozásában jelentkeztek, hiszen míg Sixtus egy, a Németországgal kötendő békeszerződés átmenetei lehetetlenségét, addig Károly a Németországhoz való feltétlen szövetségi hűséget hangsúlyozta. A császár Németországot békekötésre akarta rávenni, és ha az nem sikerülne, akkor különbékét kívánt kötni. A békeszerződés pontjaiban a herceg síkra szállt Elzász-Lotaringia 1814 előtti határokkal Franciaország részére történő visszaadásáért. A császár ezzel kapcsolatosan megértést tanúsított, de kinyilvánította, hogy nem lehet szó az általános elismerés követeléséről. Belgiumot illetően nem volt közöttük véleménykülönbség, Konstantinápoly kérdését pedig - mindenekelőtt Oroszországra való tekintettel - félretették. Szerbiának egy korridort kell kapnia az albán tengerparthoz, a Monarchiának pedig gazdasági támogatásban kell részesülnie. A különféle olasz igényekkel a császár még nem foglalkozott, és mindenekelőtt azt akarta, hogy Franciaország, Anglia és Oroszország nyilvánítsa ki eltökéltségét a békekötést illetően. A tárgyalásra 22.00 órakor 40
