Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2014/2 (Szombathely, 2014)
Zsámboki Árpád: „Neve kőbe vésetett!” – Emlékezés dr. Kuntár Lajos születésének 100. évfordulójára
tott témák körültekintő kibontása és gazdag forrásadatokkal történő igazolás jellemezte, ugyanakkor a hétköznapi ember számára is közérthetően dolgozta fel témáit. Dicsérte másfél évtizedes folyóirat szerkesztői munkásságát, alapos jártasságát, munkájának tervszerűségét és témagazdagságát, a folyóirat publikációs bázisának kiépítését szolgáló kezdeményezéseit. A hitelességet tartotta zsinórmértékének minden írásában és ezt követelte meg a gondozására bízott publikációk esetében is. Kedves sztorikat is említett, amelyek a levéltári együttlétek, a közös programok során történtek és maradnak meg az utódok emlékezetében. Emberi magatartására utalva kiemelte, hogy Kuntár Lajos becsülte a fiatalokat, partnerének tartotta őket és nem véletlen, hogy szinte „apa és fia” viszony alakult ki az együttműködés során. A könyvtáros kollégái részéről Tilcsikné Pásztor Ágnes, a Siker Könyvtár vezetője emlékezett az emberre és jó barátra. Rövid, kedves hangú, humort sem nélkülöző megnyilatkozásában felidézte a szeretetre méltó, a hódoló úriember alakját, mindennapi életét. Úgy jellemezte őt, hogy otthonában szerette a rendet, az emberi melegséget, a nő teremtette kiegyensúlyozottságot. Az idősödő özvegyember magányosságát oldották a könyvtárosi kolléganőkkel való találkozásai. Kuntár Lajos igényelte a kényeztető szeretetet és a találkozások - amelyeket többnyire a takarítások vagy névnapok jelentették - mindvégig megőrizték a kölcsönös tiszteletet. Lajos bácsi hálás maradt minden jócselekedetért, amelyet apró figyelmességekkel úriember módjára viszonzott. A hagyatékából kiállított személyes tárgyaihoz is köthető emlékeket idézett fel. Felemelő pillanatához érkezett az emlékezés, amikor a hajdani jó barát és munkatárs Albertini Béla idézte fel Kuntár Lajoshoz fűződő kapcsolatát. Az emlékülés Zsámboki Árpádnak, a Vas Megyei Honismereti Egyesület elnökének zárszavával ért véget, aki megköszönte a tisztelgők és a Kuntár család jelenlétét, az előadók felkészülését és korábbi emlékezésének záró sorait olvasta fel a hallgatóságnak. A közös program az egykori lakóházánál, a Faragván utca 52. sz. alatt folytatódott, ahol elsőként Benke Éva nyugalmazott főiskolai docens - Kuntár Lajos korábbi munkatársa - tolmácsolásában hangzott el Benjamin László: Emléknél többek című verse, amely gondolatiságában találóan utal a jeles elődök példaadására. „Emléknél többek ők. Egyre sűrűbben gondolok rájuk, s újra meg újra felismerem őket az énekekből kifelejtett országban, igazi emberekben, akik a végső kérdésekre egész életükkel felelnek. ” A verset követően Horváth György, a Dr. Kiss Gyula Kulturális Egyesület elnöke, az emléktábla állítás szervezője köszöntőjében a jó barátra, a tanítómesterre és a példaképre emlékezett. Felidézte alakját, szavait, szíves fogadókészségét, mintha Lajos bácsi mindannyiunkat beszólítana szeretett otthonába. Megköszönte a város és a megyei önkormányzat, szülőfaluja, Szentgotthárd erkölcsi és pénzügyi támogatását, a megyei szakmai egyesületek, intézmények segítését és a tisztelők anyagi hozzájárulását az emléktábla elkészítéséhez. Örömét fejezte ki, hogy az egykori lakóház új tulajdonosa, Sütő Miklós és családja is megbecsüléssel támogatta a kezdeményezés megvalósítását. Felkérte dr. Puskás Tivadart, 8
