Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2014/2 (Szombathely, 2014)
Adattár - Kosztolánczy Tibor: A Pelikán parki szovjet hősi emlékmű építésének története
2. kép Hasonló igazolványt kaptak a szombathelyi városi elektromos művek és az ikervári vízerőmű dolgozói is (A szerző tulajdona) mok ama misszióinak és képviseleteinek, melyek a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal kapcsolatban állanak, szükségük lehet”.1* Az előbbi, kiemelt kifejezéseknek többféle értelmezése is lehet, de a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (továbbiakban: SZEB) útmutatása szerint „a Vörös Hadsereg igényeit korlátozni nem lehet, és azt, valamint annyit vesz igénybe, amennyit talál és amennyire szüksége van. ”15 A SZEB véleménye ez ügyben perdöntő, ugyanis ez a szerv szabályozta és ellenőrizte a fegyverszüneti feltételek végrehajtását a Szövetséges (Szovjet) Főparancsnokság képviselőjének elnöksége alatt. Tehát, ha a Vörös Hadsereg igényeit korlátozni nem lehet, ha emlékművet kér, azt bármilyen áron teljesítem kell. A magyar állam magára vállalhatta volna az egész országban gomba módra szaporodó emlékművek költségeit, ha lett volna rá pénze. De az amúgy is tönkretett, kifosztott országra olyan terheket róttak a győztesek, hogy azokat csak nagy nehézségek árán lehetett teljesíteni. A Vörös Hadsereg ellátása jelentette a legnagyobb kiadást. Igényeik nagyságrendjét jól érzékeltetik a következő adatok: 1945 második negyedévére 2566 vagon (1 vagon általában 10 tonna) kenyérlisztet, 15 vagon rizst, 150 vagon csőtésztát, 13 vagonnyi különböző süteményt kértek, mindemellett 940 vagon húst, 16 vagon túrót, 200 vagon cukrot, 87 láda tojást, 1200 doboz kondenzált tejet, és így tovább. Ezen élelmiszerek értéke másfél milliárd pengőre tehető.16 Óriási terhet jelentett a SZEB luxusszinten történő ellátása, valamint a Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia részére megígért jóvátételek teljesítése is. Ilyen körülmények között hiába kért segítséget Szombathely városa az illetékes szervektől, támogatást sehonnan sem kaptak. Más lehetőségük nem maradt, minthogy a szükséges anyagokat és pénzt helyben szedjék össze. 1945. május 29-én Csermely Gyula polgármester17 utasítást adott a város területén eltemetett 13 szovjet katona exhumálására, amelyre június 1-jén és 2-án került sor. A munkálatokban résztvevőket szabad mozgást biztosító igazolvánnyal kellett ellátni, hogy a szovjet katonák zaklatását elkerüljék.18 75
