Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2014/2 (Szombathely, 2014)

Adattár - Balló László: A műemléki táblák helyzete Szombathelyen – Melchior Hefele születésének közelgő 300. évfordulója elé

egyaránt tett hathatós lépéseket. Kiemelt gondot fordított a nagyívű tervek megvalósításához szükséges tudós tanerő megteremtésére. Szervező munkájának híre hamar elteijedt és néhány év leforgása alatt Szombathely igazi szellemi központtá, műhellyé alakult, ahová nemcsak a régióból, hanem külországokból is érkeztek tanulók. Mindezekkel párhuzamosan széles építőmunkába kezdett. E munkásságnak köszönhetjük városunk igazi polgárvárossá fejlődését: az építtetésekkel összefüggésben, a munkalehetőség hírére munkát keresők sokasága telepedett le Szombathelyen, erős iparos réteget, polgárságot hozva létre. Szily János püspök munkásságát legrészletesebben Géfin Gyula ismertette.2

Városépítő, egyházi központ-építő tervei megvalósításához Szily püspök szerény anyagi lehetőségeivel dacolva a régió legjelesebb mestereit, művészeit igyekezett foglalkoztatni. Ebbéli sikereinek gyümölcse mindannyiunk öröksége. Városunk első püspöke elkötelezett híve a klasszicizmusnak, alapos ismeretanyag birtokában pontos elképzelésekkel rendelkezett a kiépítendő egyházmegyei központ megjelenítésére: a Közép-Európában ekkor kibontakozó neoklasszicizmus formanyelvén kívánta megszólaltatni városát. E nagy vállalkozás számára mindenek előtt Melchior Hefelét nyerte meg, akinek egész addigi életműve hitet tett ennek az ízlésvilágnak a következetes képviselése mellett. Hefele már túlvan 60. életévén, amikor Szily püspök felkérését megkapta. Tragikus magánéletének magányából a nyugat-magyarországi munkák emelték ki. 1754-ben elvesztette kisfiát, Leonardus Bemardust, aki mindössze 3 hetet élt, majd 1760-ban kislánya, Maria Anna is meghal, közvetlenül világraj ötté után, végül feleségét, Catharina Jekleinint elemésztette a gyász és 1 héttel ezután követte gyermekeit a halálba.3

Hefele szombathelyi munkásságában minden eddiginél nagyobb teret kapott építő- és iparművészi tudása kamatoztatására, életműve éppen Szombathelyen teljesedett ki: az európai jelentőségű építész legérettebb és legmonumentálisabb alkotásai Szombathely örök kincseiként városunkat ékesítik. Hefele épületei hívták életre Maulbertsch és Dorffmaister jeles festményeit, Prokop szobrászaténak meghatározó részét és iparos mesterek sorának magas színvonalú munkáját. A jósors nagyjából megőrizte számunkra a várossá érlelődés gyümölcseinek legjavát, a mi dolgunk, hogy minden fennmaradt értéket féltő gonddal és a nagy korszakhoz, a korai neoklasszicizmushoz méltó módon ápoljunk.4

Rövid írásunkban szándékkal nem használjuk a copf megnevezést a korszak ízlésvilágának, a korstílusnak a megjelölésére, mert ez egy tévesen elteijedt szó- használat. Amellett, hogy noha egy pozitív társadalmi jelenséget, a polgárosodást hordozza, vitathatatlanul pejoratív tartalma is van. Másrészt, a copfnak semmi köze nincs is a stílus legjellegzetesebb díszítőeleméhez, amely miatt e szónak igyekeztek megfeleltetni az egész dekorációs rendszert. A füzér (idegen szóval: feszton, guirland), amit e dekorációban oly gyakran láthatunk, és például éppen Hefele formavilágában is meghatározó szerepe van, fogalmilag egészen más, mint a copf. Az elmúlt 120 esztendő lexikális megfogalmazásai - talán éppen ezért - teljes zavart jeleznek az értelmezésben és definiálásban, amennyiben a copf stílust a parókaviseléssel hozzák összefüggésbe, noha a korszak egyrészt éppen II. József, a kalapos király uralkodásával esik egybe, aki szakított a század addigi merev szokásaival, eti54