Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2014/1 (Szombathely, 2014)

Adattár - Baráth Zsolt: A Rába mint védelmi vonal a 17. században. - Védelmi munkálatok és létesítmények a folyó Vas megyei szakaszán

az erdők kivágásával elzárják az átkelőhelyeket. A munkálatok felügyeletére minden folyószakaszon kijelöltek egy-egy illetékes személyt, akinek irányítása alatt általában három napon keresztül kellett végezni a védelemmel kapcsolatos teendőket.87 Vészhelyzet esetén azonban az egész vármegye lakosságát kiparancsolták a védelmi munkálatok végzésére.88 A munkálatokat elmulasztókra a vármegyében már „általánossá vált” büntetési összeget rótták ki, amelynek értelmében 12 forintot kellett fizetniük. A bevágások azonban folyamatos karbantartást igényeltek. Sok esetben elhanyagolták azokat és az átkelők bevágási munkálatainak elégtelen volta már a század elején is panaszra adott okot,89 de a kelők bevágásainak elhanyagolása később is létező probléma volt.

A panaszok sokasága is jelzi, hogy a kelők bevágása milyen fontos elemei is voltak a védelemnek. Csányi Bemát csákányi kapitány egy 1654 júliusában írt levelében arra kéri urát, hogy kényszerítse a kelők bevágására a vármegyét, mivel az nem gondol megfelelő módon a Rába mellékére, és a kelők elhanyagolása miatt szerencsétlenség bekövetkeztéről beszél,60 augusztusi levelében viszont már arról értesít, hogy bevágatta a Rábát egészen a csörötneki góréig, így azok felől már nem kell ellenséges beütéstől tartani.61 Azonban a lakosság kelőkre való kikényszerítése és adott esetben a termelőmunkától való elvonása sok esetben nem hozta meg a kívánt eredményeket és minőséget. Ugyancsak Csányi Bemát 1655-ben kelt levelében arról értesít, hogy „az vármegye népe itt vagyon a Rábán lévő kelőket vágni, úgy mi azokról nem távozhatom, tudja N[&gysá]god, ha ember nincs velük semmirevaló a munkájuk... ”ea

Éppen az ilyen és az ehhez hasonló esetek miatt fordulhatott elő az, hogy a hatékonyabb védelem érdekében Francsics Gáspár körmendi kapitány 1646-ban arra kérte Batthyány Adámot, hogy írjon a körmendi járás szolgabírójának afelől, hogy a körmendi tartomány a Rába bevágását magára vállalná Magyamádalljától egészen (Hidas)hollósig.63 A bevágást előszeretettel alkalmazták, mint védelmi intézkedést, mivel nem kívánt bonyolult munkálatokat az elkészítése. Elbontása viszonylag komolyabb erőfeszítést igényelt, emellett pedig egyértelmű nyomot hagyott, ezáltal segítve a védelem lokalizációja és összpontosítását. A Rábához közvetve kapcsolódva erről ír Pemeszy István lövői kapitány a Zala esetében, aki levelében arról számol be, hogy 16 török átkelt a Zalán, és ennek hírét azután vitték Körmendre és Csákányba, miután a kelőn „megjárták a nyomot.

A kelők megszüntetésére vonatkozó másik, gyakran használt eljárás az ún. fentőzés volt. A Felső-Rábavidék dűlőneveit vizsgálva Benczik Gyula mutatott rá arra, hogy a „fentő” szó, a származását illetően, a Rába menti hódoltságkori védelmi munkálatokhoz köthető.68 Fentőzéskor a Rába védői először kivágták a fákat a folyó ellenség felőli oldalán, mintegy jelezve a gázló létezését. A folyó védők felőli oldalán a folyómederbe és a partfalba karókat, nyársakat állítottak, illetve vertek le. Csányi Bemát 1655-ben a fentőzésre utalván írta, hogy „... bevágások^at] bontton bontják nem jó, most mindegyik kelőre karókat avagy mondom nyársakat ásatok...”m Ezután a karókra és nyársakra ökrökkel és erős láncokkal nagyobb faágakat, fagerendákat vontattak, mintegy színlelve az alacsony vízállást. Ezt a munkát nevezték „fentővontatásnak. ”67 A művelet köz38