Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2013/2 (Szombathely, 2013)
ADATTÁR - Varga Gábor: Az 1956-os celldömölki zászló rövid története
lőföldjén élő rokonai meglátogatásával kezdte. Elkerülhetetlenné vált abban az időben, hogy Dala Józsefnél és Kálmán Jenőnél tiszteletét ne tegye. Többnyire baráti beszélgetések közepette érdeklődött a vidéki élet mikéntjéről, az emberi sorsok alakulásáról. Az igazi nyugodt beszélgetés azért a Ság hegyen zajlott a Gyűrűsi pincében, távol a világ zajától és a kíváncsi tekintetektől. A borozgatás folytán a hangulat emelkedett, míg a mindennapi feszültségek erős enyhülésbe mentek át. 1978. június 7-ét írtunk. Gyűrűsi Dezső pincéjében egy hatalmas nagy Magyarország térkép volt felfüggesztve. A beszélgetések akarva- akaratlanul is politikai véleménynyilvánításba torkolltak. Mindeközben a gazda gondolt egy nagyot és kiterített a gondosan letörölt asztalra egy zászlót. A jelenlevők nagy meglepetésére a címerétől megfosztott 56-os celldömölki zászló feküdt előttük az asztalon. A beszélgetés részleteiről már nem szólt Dezső bácsi, de tény, hogy dr. Szekér Gyula, saját kezével írta fel a zászlóra: „Hazádnak rendületlenül Légy híve, oh magyar! 1978. június 7.” és aláírta azt. Ezt követően kézjegyével látta el a zászlót Kálmán Jenő, Dala József és Gyűrűsi Dezső. A beszélgetés részleteiről szándékosan nem mesélt, vagy feledésbe merült, nem tudom, de mondanivalóit mindig ezzel a mondásával zárta: „Száz év múlva nem így lesz. ” Már az 1990-es években is oly gyorsan műit az idő, mint manapság. 1995 őszén felújítottam a birtokomon lévő öreg pincét. Bizonyára régi, mert az első Ság hegyi térképen is már rajta szerepelt.5 Külön avatót rendeztem a felújításban segítő barátoknak és külön vendégséget rendeztem az idősebb, szellemiekben gazdagító barátaimnak. (Jelen voltak: Dala József, Gyűrűsi Dezső, Káldos Gyula, Miklós Ferenc, Uránovics Béla, Kiss Lajos, Németh Gyula, ifj. Dala József) Már mind megérkeztek, mikor Dala Józsefet kérdeztem, hogy hol van Gyűrűsi Dezső. Mögöttünk ballag, már nagyon legyengítette a betegsége. Sietve elébe mentem. Lassan lépkedett a botjára támaszkodva, nyakában bőrtarisznya, míg a bal kezében egy kis boroskorsót lógatott. Ezt neked hoztam, aztán ha már nem leszek, időnként igyatok belőle az emlékemre. Az aljára van írva tintaceruzával: „Dezső 1995. XI. 6.” Fogjad hát és hadd karoljak beléd! így ballagtunk vagy 80 métert. Gabikám, benned nem csak jó szomszédot, hanem igaz, Kemenesalját szerető barátot ismertem meg. Ismered az 56-os zászló történetét. Te vagy itt köztünk a legfiatalabb, kérlek, vedd majd magadhoz, mert érzem, nekem már nem sok van hátra! A kezedből ki nem adhatod, míg Celldömölkön nem lesz múzeum, ezt jegyezd meg! Illő szóval vigasztaltam, hogy az elmúlást hagyjuk csak utoljára. Jó hangulatban telt az este, amikor is elmesélte az egész életét a mesteri születéstől az akkori napig, mint aki érezte, hogy nem sok ideje van hátra. Gyűrűsi Dezsőt 1996. január 5-én temettük, hamvainak egy része a Ság hegyi szőlőjében lett elszórva. Hát így lettem én a celldömölki 56-os magyar zászló őrzője. 74
