Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2013/2 (Szombathely, 2013)

IN MEMÓRIÁM - Pethő Gyula: Balogh János (1928–2013)

határában elpusztult két hajdani település - Tótfalu és Himfa - históriáját is. Utóbbiak esetében emlékhelyet létesítettek az általa feltárt adatok alapján. Publikált a Népfront című lapban és a Vasi Honismereti és Helytörténeti Közleményekben is.

Balogh János egyike volt azoknak, akik megbecsülést, rangot adtak a honismereti kutatásoknak és az egész mozgalomnak. Kitüntetései is mutatják tiszteletre méltó helyismereti tevékenységét - és önmagával szemben is szigorú igényességét. Együtt az Őrségért Emlékplakett (1985), Emléklap az Országos Honismereti Szövetségtől (2002), „Szülőföldért” díszoklevél a Vas Megyei Honismereti Egyesülettől (2003). Sokat foglalkozott azzal, milyen lesz a jövőben a honismereti mozgalom, növekszik-e a helyi kutatók száma, lesz-e elég lelkesedés, elszántság a munkák elvégzésére. A jövő szempontjából legfontosabbnak az ifjúság bevonását jelölte meg. A kutatók számára azt is szükségesnek tartotta, hogy a tudományos intézmények (levéltár, könyvtár, múzeum) munkatársai szakmailag is segítsék és értő kritikával, jó szándékkal fogadják a honismereti kutatókat. S természetesen tapintattal és türelemmel. (Ezzel egyetért az emlékező írás szerzője is.) Tapasztalatai alapján Balogh János is igazolta - más közösségi tagokkal együtt - hogy az intézményekben kiváló segítőkre találtak.

Életében érték hántások, nyers megnyilvánulások - de az erős családi etika, norma nem engedte, hogy azokra hasonló módon válaszoljon. Korábbi beszélgetésünk során elmondta, hogy Arany János egyik versrészletére gondolt ilyenkor, s néha az öntelt embertől megkérdezte: ismeri e sorokat? Felidéztük ketten némi keserű derűvel: „Ha egy úri lócsiszárral / Találkoztam s bevert sárral: / Nem pöröltem, - / Félreálltam, letöröltem.” (Arany János: Epilógus.) Azonban a sebek fájtak, nehezen gyógyultak, de az egész élete és munkája bizonyított a világnak is. Családjának sorsa elsőrendű volt számára: felesége, lányának családja, unokák: örömök, gondok együtt.

Egyesületünk büszke a fél évszázados ösztönző, kitartó, színvonalas és példás munkásságára. Szomorúan vettük tudomásul: többé nem tervez, javasol, alkot. Emlékét családja, szülőfaluja és egyesületünk nem engedi halványulni, hiszen Vörösmarty Mihály intelme szerint élt és dolgozott: „A múltat tiszteld, s a jelent vele kösd a jövőhöz. ”

PETIIG) GYULA