Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2013/2 (Szombathely, 2013)

ADATTÁR - Gál József: Szombathely zenéje. – Szólisták koncertjei a 19. század második felében. 2. rész

gánszáma következett. A „művészszámba menő” fiatal zongorista „bámulatos bátorsággal, erőteljességgel meg olvadó finomsággal kezelte a hangszert, s többet mutatott a zeneköltőből, mint a technikai akadályversenyből. ”67 Bodó dicséretet kapott kísérő játékáért is, mert az általa produkált „leheletszerű ki­séret valóban ritka ilyen tüzes fiatal zongorásnál. ’,68 Aztán újra Reményi következett. Kíséret nélkül játszotta Sarasate két „apró­ságát”, egy halászdalt és egy spanyol táncot. Ezekben már - állapította meg a be­számoló — jól érzékelhető volt, hogy mennyire nagy mestere a pianisszimóknak. Ha mást nem játszott volna, mint ezt a két kis dalt akkor is igazolta volna, hogy ez az elhaló „pianisszimó” tette őt naggyá. Bodó szintén nagy lelkesültséggel ra­gadtatta el a közönséget Liszt Rigoletto ábrándjával és a Rákóczi rapszódiával.09 A koncert befejezéséül Reményi „vette föl a hegedűjét, hogy elkezdje népdal­ábrándjait, melyek után a nagy tapsra belekapott a Repülj fecském ábrándos nótájába. A közönség soraiba végig zúgott a moraj, mely valami várva-várt nagy dolognak a rendes előszele. A veterán művész, ahogy lehunyt szemekkel, mélységes nyugodtsággal vitte végig a vonót az alsó húrokhoz, úgy állt ott mint a régi idők, az elnyomatás napjainak fájó emléke, mikor a tétlenségre szorított magyar vér ettől a csodálatos daltól kapta meg a pezsgést, mikor ezt a kis ördöngős muzsikust rajongással hallgatta a busuló hazafi, s a nóta végeztével benne éljenezte a megkötött kezű magyar géniét. Sok szólt ki akkor abból a nótából, amit ma a megváltozott kor már nem ért meg. Hanem azért a Repülj fecském ellenállhatatlan hatása ma is megvolt úgy, hogy nyomban a következő Ezt a kerek erdőt járom én kezdetű dal akkordjait majdnem elnyelte a kitörni ké­szülő lelkesedés. Reményi egyik saját szerzeményével fejezte be a hangversenyt, mely után hosszú tapssal, éljennel búcsúzott tőle a közönség. Másnap Kőfalvi Vidor igazgatóval átment a líceumba, hogy megtekintse az iskola régiség és teimészettudományi gyűjteményét, melynek lelkes híve Reményi. ”70 1892 febmáijában egy „dalművészeti társaság” járt a megyeszékhelyen, akik a „művészettől oly messze vannak - írta a kritikus - mint Makótól Jeruzsálem" 71 Az elmarasztalás nem csak a gyakran érkező 3-4 tagú zengerájokat (ma talán hakni a megfelelője), hanem a polgármesternek és azoknak a kávéházaknak is szólt, akik és amelyek lehetőséget adnak „ilyen embereknek” a városban való föllépésre.72 Március elején rendezték meg Liedl Ferenc hegedű- és Major Gyula zongora- művész zeneakadémiai tanár koncertjét a Sabariaban. Az előzetes Wieniawszki, Schumann, Liszt, Schubert, Txasig, Sarasate, Zimay átdolgozásokat és saját kompozícióit hirdette. A kiváló zenészek bevételük 10%-át a Berzsenyi szobor javára ajánlják föl.78 Nem tudjuk megtartották-e a hangversenyt.. Lehet, hogy az érdeklődés hi­ánya miatt elmaradt. Júniusban viszont Czifrák Nép. János meghívására ven­déglőjében, a Hungáriában a cs. és kir. 76. gyalogezred zenészei szórakoztatták keddenként a szombathelyieket. Az augusztus 23-ai befejező koncertjükre a vidékieket is várták.74 Július 30-án a hamburgi színház énekesnője, Polna Olga bűvölte el kö­zönségét.75 A jótékonysági koncert szokásos színhelye a Sabaria. Az estély 58

Next

/
Thumbnails
Contents