Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2013/2 (Szombathely, 2013)

ADATTÁR - Gál József: Szombathely zenéje. – Szólisták koncertjei a 19. század második felében. 2. rész

Ha a tavaszi föllépése esetleg el is maradt Grünfeld Alfrédnak szeptember 24-én pótolta azt, és belopta magát a közönség rokonszenvébe. Az előzetes műsor: 1.Haydn Variációk, f-moll. 2. Beethoven Szonáta e-moll. 3. Schumann Romance d-moll. 4. Grünfeld Humoreske op.2. 5. Schumann Kreislerleria. 6. Chopin Marche funabre, Valse a-moll, Grünfeld Magyar rapszódia.

A nagysikerű előadáson ráadással köszönte meg a művész az ünneplést. A kritikus szerint, „nem találunk szavakat a méltatásra. ... a közönség egészen átszellemülten hallgatta az előadást, sírt és nevetett a művész akarata szerint. A Marche funabre előadása közben oly szivrehatóan sírás, bús hangokat csalt ki a fekete alkotmányból - amint az egyik szomszédom megjegyzé - az ember ilyen hangok hatására könnyen búcsúznék az árnyékvilágból" .50 A Magyar rapszódiát pedig „oly hangvegyülettel adta elő a művész ... mintha egy cigány banda játékát hallotta volna.”51

Az 1890-es esztendő nagy meglepetése volt egy orosz daltársulat vendég- szereplése. A hatás a produkció értékelésének terjedelmében is érzékelhető. Igaz, ettől az időtől egyre gyakrabban jelennek meg a szereplő(k) külsejét bemutató leírások is, s mind elemzőbbé válik a kritika. A leírás szerint a városi színház színpadára nemzeti viseletbe vonult föl a muszkák kórusa. Előbb a fiúk és lányok érkeztek, megálltak a székek mögött. Őket a férfiak követték, a gyerekek mögé állva, majd jöttek a hölgyek erősen kifestve. A fehér festék „igen illett a hideg és mozdulatlan merev magatartáshoz".5a így ültek az előadás kezdetén. Vezetőjük, karmesterük Slavinsky d’Agreuff, felesége Slavinsky Olga társaságában lépett színpadra. Aztán kezdetét vette az előadás. Első számukat recitative szólaltatták meg. De nemcsak ez, hanem a következő dalok is nagyon hatásosak voltak. ,JkIég alig volt fogalmunk ilyen piano-éneklésről, alig volt alkalmunk a dal, az ének ilyen finom árnyalatait hallani, s önkényt elismerjük, hogy habár egész általánosságban az orosz énekesek reánk mélyebb benyomást nem tettek (sic), a pianókban, a hangok olvadékony, elhaló lágyságában sok báj, sok kellem rejlik"52 - írta. E kijelentésének ellentmond a következő sorokban, hiszen a kritikust is elragadta az énekesek látványa, és előadásmódja is, ahogy a „kezük tétlenül pihent, az arcuk izma nem mozog, az alakok mint a szobor úgy állnak, ülnek. ”84 A hatást ekként idézte: „A dalok gyöngéd danája meghat, megigéz, átalakít bennünket ... nemcsak a dallamok, de a hangszerelés és a képzelhetetlenségig összevágó pontosság. A tenor, szoprán nem sokat ér, de a szép és tiszta alt és a páratlan basszus!"55

A program egyes darabjait többször meg kellett ismételniük, s egy magyar népdalt is énekeltek. Az est „sikere - elismerjük teljes volt”56 - így az összegezés. Az együttes 1896-ban és még később is visszatért Szombathelyre.

Az orosz dalosokat jótékonysági est követte. A május 20-ai programot a Vasmegye Szinpártoló Egylet és ajakabházi tűzoltó egylet javára rendezték az estet. A közönség Bach-Gounod, Wagner-Liszt, Maver-Helmud, Svendson, Wieniawski, Thalberg, Wagner és Bendel műveket hallhatott. Az énekszámokat a „csengő, tiszta hangú Zichy Hermina grófnő énekelte".57 A siker részese volt Janosits József zongorajátéka, valamint Knebel Jenő és Gyöngyöse Tivadar produkciója is.57

56