Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2013/2 (Szombathely, 2013)
ADATTÁR - Gál József: Szombathely zenéje. – Szólisták koncertjei a 19. század második felében. 2. rész
GÁL JÓZSEF SZOMBATHELY ZENÉJE- SZÓLISTÁK KONCERTJEI A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN - 2. RÉSZ AZ 1880-AS ÉVTIZED A Szombathelyi Dalárda csaknem évtizedes vegetálás után az 1870-es évek végén magára talált. 1887 júniusában a 25 éves Éhen Gyulát választották a Dalárda elnökévé,1 akit hamarosan, 1879-ben Somogyi Miklós követett.8 Somogyi elnöksége is rövid ideig tartott. 1880-ben Ajkas Károly megyei ügyészt választották dalárda elnökké.3 Elnökségük alatt a város zenei életének meghatározó tényezőjévé vált a Dalárda. Mellettük a különböző egyesületek a szokásos jótékonysági estjeinek betétszámai jelentették a zenei életet. Országjáró neves zeneművészek az 1870-es, 1880-as évtized fordulóján ritkán látogattak Szombathelyre, illetve csak kevésbé ismert művészek muzsikáltak a városban, néha éppen ezért, az érdektelenség miatt el is maradtak a meghirdetett szólistaestek. A város zenei életében a zeneoktatók azonban ekkortájt is aktívan részt vettek, részint önálló esteken tanítványaikkal, részint a Dalárda műsoraiban. Spitzer később magyarosított nevén Somogyi Mór 1881 januárjában lépett dobogóra. Az előadást értékelő írás elismeri, a műsor változatosságát, „noha egy kissé hosz- szas”-nak tartotta talán ezért is kevéssé nyerte meg a kritikus tetszését az est. Ilyeneket írt: a saját szerzeményeiből a kelleténél többet vett föl a programjába. Megdicsérte ugyan a technikai fölkészültségét, Beethoven Egmont-nyitárnát és az Auróra szonátát például „kiváló szabatossággal” adta elő, de szóvá tette, hogy „művészünk szelleme nem hatolt be a nagymester müveibe, mert a hangversenyező úr játékából hiányzott az, amit műnyelven ’interpretácziónak' szokás nevezni”} A koncert énekesnője Pelczer Riza, aki a Bűvös vadász nagy áriáját adta elő, de „kénytelen volt a hangversenyező szerzeményeiből is egyet-mást elénekelniElmarasztalja Somogyit azért is, mert „Brahms Magyar táncaira rákezdett, aztán hirtelen abbahagyta és saját Tarczai mazurkájával folytatta” Az epés hangú írás összefoglalója szerint a zenetanár a wagnerianus, aki a wagneriánusoknak nemcsak a hibáit, hanem a jelességeit is magáénak mondhatja. „Technikája kitűnő, játéka biztos, szabatos, iskolázottsága is jó, mint tanár megfelel minden tekintetben, de arra, hogy a hangverseny porondján is babérokat arasson még két dolgot kell megszereznie: tanulmányt és ismét aestetikai tanulmcinyt.”7 Egy héttel később a koncert egy Jelenvoltja” nem értett egyet a kemény hangú elmarasztalással, mert a bírálatot „részben felületesnek, részben igazta- lannak”H tartotta. 51
