Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2013/1 (Szombathely, 2013)
ADATTÁR - Tilcsik György: Kunits Mihály 1820-ban készült leírása hat Vas vármegyei uradalomról. 4. rész. – A Batthyány család németújvári uradalma
átlagban hozzávetőlegesen 10.000 akóra98 tehető. E borok értékesítése legnagyobbrészt Stájerországban történik, miként a gabonaterményeké, a dohányé és a szarvasmarháké. A rossz utak a kereskedelem súlyos akadályai, az itteni parasztok számára nagy hátrányt jelentenek. Azok e hegyvidéken, a főutaktól távol, kőanyagok hiányában - mindenhol agyagos a talaj -, és e nagy vármegyében a jól karbantartott utak sokasága mellett, lehetnének jobbak is? Látható tehát, hogy a hegyvidéken a bortermelés, az állattenyésztés és az erdőművelés a mezőgazdaság fő ágazatai. Egy kevés méhészkedést is folytatnak, továbbá az ipar különféle ágait űzik, mint Újhelyen a kőbányászatot. Jelentős a mészégetés Pónicon az uradalom használatára és eladásra, jelentős a mészégetés Sóskúton, az ásványvízforrás Sóskúton. A Lapincson 5 öt- és hat- kerekes malom, 2 fűrészmalom és 1 zúzó, a Csík'M vagy németújvári patakon 11 két- és háromkerekes lisztmalom, a Szék patakon100 1 lisztmalom és a Pinkán 1 négykerekes malom [áll]. A németújvári földet a következő vizek öntözik: Hidaspatak.101 a Sárvíz10* és a Sipkapatak103 Németúj vár felett egyesülve a Csíkpatak104 nevet kapják. A Pinka Németsároslak mellett folyik. A Feistritz Dobrafalvánál, a Safen Némethidegkútnál éri el a Lapincsot. A Rába105 az uradalom területének másik határa mentén folyik. E nagy uradalom széleskörű és sokszoros sokoldalú mezei gazdaságát hercegi részről Bedőcs István tiszttartó úr, a grófi részről Kirchlechner Mátyás tiszttartó úr irányítja: két főtisztviselő, akiket többéves tapasztalat, az intézkedésekben való bölcsesség és a gazdasági vezetésben való munkálkodás köt össze. A németújvári fold mezei gazdálkodása. így nevezik, jóllehet Magyarországon a német mezei gazdálkodás ellentétben áll a magyar Alföldön szokásos vagy magyar mezei gazdálkodással. Mialatt a magyar paraszt elegendő szántófölddel rendelkezik és ugart hagy, az itteni paraszt nagyon kevés földet bír, ezért nem ugaroltat, hanem az igazi értelemben vett váltógazdálkodást folytat. A tágas magyar vidékeken a parasztnak elegendő marhalegelője (pascuum) és ezenkívül jó rétje van, az itteni parasztnak nagyon kevés a legelője és nincs elég rétje, ezért mesterséges takarmánytermesztést végez. A föld Magyarország síkvidéken a nagy természetes termékenységtől adódóan nagyobbrészt bőventermő, amely könnyű művelést igényel. Az itteni sovány és sanyarú, igényli birtokosának elszántságát a legnagyobb erőfeszítésekhez, és az itteni parasztok csak fáradtságos műveléssel és szorgalmas trágyázással tudnak földjeik termésére szert tenni. Az itteni területen a szántók a hegyeken vízmosásoknak, valamint a talaj és vetés elmosásának vannak kitéve, amit a szép síkságon a parasztok nem ismernek. Az itteni völgyekben a szántóföldeket és réteket az áradásoktól vízlevezető árkokkal kell védeni, más vidékeken az embereknek nincsenek ilyen nehézségeik, vagy nem alkalmazzák azokat. Itt a paraszt gazdaságát a legdolgosabban, leggondosabban, minden lehetséges jobbítást végrehajtva ápolja és műveli. Erre a magyar parasztnak éppen hogy nincs szüksége, mivel nagy és szép földje a könnyebb és gondtalanabb művelés mellett is elegendő termést ad. Itt az ember minden darabka földet kihasznál és minden darabot megművel, eközben ebből adóan nem azt teszi, hogy a szép 34
