Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2012/2 (Szombathely, 2012)

KÖNYVESPOLC - Gyáni Gábor: Melega Miklós: A modern város születése. – Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában

helyi szakirodalmat is - hasznosításával; ez volt az eddigi megközelítések fő vonása (például Tokaji Nagy Erzsébet: Szombathely urbanizációja a századfordulón. Éhen (Ívnia polgármester szerepe a város modernizációjában. In: Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Szerk. V. Fodor Zsuzsa. Veszprém, 1995. 212-233. p.). A levéltári források hihetetlen bőségének, olykor talán túlságosan is részletes idézésével rekonstruálja a szerző a város fizikai megújulásának történetét. Gyakran olyan műszaki részletek is terítékre kerülnek a könyvben, amelyek rendszerint elkerülik az irántuk többnyire közömbös történész figyelmét, bár felkelthetik akár a mai városvezetés és a szakpolitikusok érdeklődését.

A közel 500 oldalas munka nem csak szövegből áll, hanem rengeteg képi információ jánd hozzá a szerzői mondanivaló befogadásához. A szövegközi képek- többnyire fényképek - száma 77, a függelékben további több mint egy tucat színes térkép is található. A történetírói elbeszélések rendre szövegközpontúak, a vizuális reprezentáció így csupán illusztratív szerephez jut bennük. Nem ez a helyzet Melega monográfiájával, ahol a képi megjelenítések időnként maguk is sokat hozzáadnak a szövegben előadottakhoz. Jól mutatja ezt a következő példa, ami mélyebb betekintést enged a könyv szűkebben vett tárgyába, és a téma megközelítésének a módjába.

Befejezetlenül marad az utcaszabályozás, és az általános városrendezési terv- benne az építési előírásokkal - végrehajtása, ha nem párosul az utca burkolásával; az utóbbi teszi ugyanis jól és könnyen használhatóvá - időjárástól függetlenül- a modem városi közteret. Ha az utcaburkolás elmarad vagy késlekedés mutatkozik e téren, az erősen korlátozza a város modem (polgári) igények szerinti használhatóságát. 1899-ben vette kezdetét Szombathelyen az utcaburkolási program, amely egyes esetekben az utca modem formájának a megteremtésével, a járda és az littest fizikai megkülönböztetésével is összefonódott. A röviden aszfaltozásként számon tartott munkálatok jól nyomon követhetők a könyvben közölt fényképek segítségével. Hat (65-70. kép) fénykép hivatott érzékeltetni, hogy miként alakult át néhány év lefoigása alatt a belváros fizikai állapota: az eleinte még kavicsos útburkolatot előbb gránit kockakővel (Szent Márton utca), majd aszfalttal (Szily János utca) cserélték fel. Akadt a belvárosban olyan hely is, ahol a két burkolási megoldást egyszerre, egymást kiegészítve alkalmazták (a Főtéren). Mindezt szemléletesen közvetítik a képi megjelenítések, amelyek minden szöveges kommentárnál jobban érzékeltetik az olvasóval, hogy mennyire más (lett) a nyilvános élet lehetősége az érintett fizikai változások nyomán. Az utcaburkolással nyomban megszűntek azok a kellemetlenségek, amikről a reformkori Pest-Buda kapcsán Széchenyi István gróf értekezett Buda-pesti por és sár címen. Esős és havas időjárás idején a köztér szülte teljesen használhatatlanná válik, hiszen bepiszkolja a ruhát és az emberi testet; nyáron pedig a folyton szálló por a fő veszélyforrás, ami az egyre tekintélyesebb személy- és teherforgalom következménye. A városi nyilvános tér civilizálása elengedhetetlen követelmény tehát a modem polgári igényeknek megfelelni igyekvő városban. Ettől igazán város és nem falu többé az a hely, amely nem csupán jogi státuszából vagy a népességtömörülés puszta tényéből következően kívánja magát városként számon tartatni. S éppen ennek a

83